Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Vádol és ítél a történetíró

polgárrá lett, a cseh-morva területről hazatért 10 000 katona, diák és dolgozó, mintegy 25 000 főt tesz ki a nyolc évi természetes szaporodás 1938-ig,6 végül 1938-ban magyarnak vallotta magát 30 000 magyar kultúrájú zsidó, aki 1930-ban zsidó vagy szlovák nemzetiségű volt. Így a csehszlovák adatok alapján 600 000 főnyi magyarnak kellett lennie a Szlovákiától elcsatolt területen. (Martin Vietor 588 703-as számába a kárpátaljai magyarok is bele vannak számítva.) Az 1938-as magyar népszámlálás viszont 725 000 magyart talált a kárpátaljai terület nélkül. Vagyis a magyar statisztika a Szlovákiától elcsatolt terület magyarjainak számát 125 000-el növelte meg, és nem 290 000- el, mint Vietor felületes statisztikája érzékeltetni akarja, amihez úgy jutott, hogy számtani műveletébe az akkori kárpátaljai adatokat is beleszőtte, azonkívül nem vesz tudomást az állampolgárság nélküli magyarokról, a Csehországban tartózkodó magyarokról, legkevésbé a természetes szaporodásról és a zsidóság nemzetiségi ingadozásáról.

Ha a szlovákság számát vizsgáljuk csehszlovák források alapján, pontosan megtaláljuk veszteségként azt a 125 000 szlovákot, amennyivel több magyart a magyar statisztika 1938-ban kimutatott. A csehszlovák statisztika szerint az elcsatolt területen 1930-ban 290 000 cseh és szlovák lakott.8 A nyolc évi természetes szaporodás évi 9.8 ezrelékes adat alapján 24 000 személyt tesz ki,9 vagyis az elcsatolt területen 1938 őszén 314 000 csehet és szlovákot kell feltételeznünk a csehszlovák adatok alapján. A megszállás előtt szlovák szerzők szerint legalább 50 000 személy eltávozott, ezért a szlovákok számát a megszállás után szlovák szerzők, pl. Dr. Ján Svetoň,10 és Dr. Bra- nislav Varsik11 250 000-re becsülik. Viszont a magyar statisztika csak 123 864-et mutatott ki, a különbség — kereken 126 000 — azonos a többletmagyarok számával, amit a magyar statisztika kimutatott.

Martin Vietornak az a statisztikája, mely szerint a megszállt területen eredetileg 400 000 cseh és szlovák élt, ebből 100 000-et kiűztek, és még maradt 300 000, a szerzőnek saját elgondolása, mely semmiféle statisztikai forrásmunkából nem vezethető le.12 Torzítása kétirányú, egyrészt igyekszik felemelni a jelenlevő szlovákok számát, hogy a Horthy-rendszer iskolapolitikájának szűkkeblűsége annál kirívóbb legyen, másrészt a kiüldözöttek számát igyekszik a valósággal ellentétben többszörösére növelni, hogy ezzel a bűnvádi elmarasztalást súlyosbítsa. Szerinte a szlovák lakosság 1930 és 1938 között kolonizálás útján is lényegesen szaporodott. Ezzel szemben Svetoň így ír: „A csehszlovák elem betelepülése 1930 után már szintén lényegtelen, mert az adminisztratív hivatalok már mindenütt fel voltak töltve."13 Nem is várhatunk pontos következtetést egy olyan táblázatból, mely részletes tudományos magyarázat nélkül az olvasó képzeletére bízza az egyes számok jelentését. Hány olvasó lesz tisztában azzal, hogy a több mint egymilliónyi „polgári lakosság együtt“ nemcsak a Szlovákiától elcsatolt területen élő személyeket jelenti, hanem a dél-kárpátaljai terület lakosait is?14

6 Borsody István: Magyarok Csehszlovákiában, 1938. 40—42. o.

7 Zprávy Štátneho plánovacieho a štatistického úradu, 1946. okt. 1. 99. o.

8 Zprávy Štátneho plánovacieho a štatistického úradu, 1946. júl. 1. 7. o.

9 Demografická príručka, 1966, 87. o.

10 Dr. Ján Svetoň: Slováci v Maďarsku, 1942, 59. o.

U Dr. Branislav Varsík: Národnostná hranica slovensko-maďarská v ostatných dvoch storočiach. 1940, 88. o.

12 Forrásainak tudományos értéke éppen a leglényegesebb kérdésben a legvitathatóbb. Pl. jegyzeteiben hivatkozik Dr. Duka Zólyomi Norbertnek egy cikkére: „Végül is Eszterházy pártjának a funkcionáriusai is, mint Dr. Duka-Zólyomi Norbert a Magyar Szemle 1939. évi márciusi számában Szlovákiai Magyarság cím alatt a Magyarországhoz csatolt — azaz megszállt — terület szlovákjainak számát 450 000-ben alapította meg. (M. Vietor, 387. o.) Ezzel szemben Dr. Duka- Zólyomi Norbert az említett cikkben a vitatott kérdésről így írt: „A belső nemzeti tisztulás jegyében olyan folyamatok indultak meg (Szlovákiában - JK), amelyek teljes mértékben lehetetlenné teszik a statisztikai alapon való számolgatást, mert különben olyan eredményekhez jutunk, mint az egyik csehszlovák újság, amely 450 000-nek vette a Magyarországhoz visszacsatolt szlovákok számát...“ (Magyar Szemle, 1939 március.)

13 Dr. Ján Svetoň: Slováci v Maďarsku, 58. o.

14 Meg kell jegyezni, hogy Martin Vietor statisztikai könnyelműsége nem egyedülálló tudománytalan elburjánzás, más szerzőknél is megtalálható, feltűnő ellentmondásban a háború alatti szlovák szakirodalommal, ahol a szigorú tudományosságnak több figyelmet szenteltek a nemzetiségi kérdésekben. (Svetoň, Varsik, Beňovský)