Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Monoszlóy Dezső: Nem történik semmi (elbeszélés)
készíteni. Amíg a kocsmába ért, a velő ízét érezte a szájában. Ez az Íz kissé felvillanyozta, a pincér azonban sajnálattal közölte, hogy már egy hete nem kaptak velőt. Csak grenadirmars volt, meg virsli. Kispéterl némi önbosszantő szenvedéllyel, s a megírandó antikrimi érdekében a grenadirmarsot választotta. Ki nem állhatta a grenadir- marsot, s az üzemi konyha étlapján elég gyakran szerepelt. Néha, ha már nagyon utálta, képzeletében megjelent valamelyik gentleman gyémánttolvaja, s annak a társaságában ügy tűzte villájára a masszív krumplidarabokat, mintha lazacot csemegézne valamelyik elegáns londoni étteremben. Most azonban elhatározta, hogy magánosan fogyasztja el a krumplis tésztát. Már az első falatnál szorongást érzett. Még soha életében nem volt Londonban. Maga sem értette, hogy tudott írni azokról az éttermekről. És New Yorkban sem volt, és Párizsban sem. Eddig ez valahogy nem hiányzott, most majdnem torkán akadt a tészta. Ebéd után újra nekigyürkőzött az újságoknak. Az egyikben keresztrejtvény Is volt, de sajtóhiba folytán a függőleges 82 és a 103 vízszintes szövegrésze kimaradt, Így aztán a keresztrejtvénnyel se tudott zöld ágra vergődni. A kamrában talált egy elég száraz kenyérvéget, vajat, paradicsomot. Ezt kinevezte vacsorának. Amíg a kenyeret a foga között morzsolgatta, többször elismételgette magában: Semmi se történik. Amikor már nagyon kiszáradt a torka, a paradicsomba harapott. — Monte-Carlóban se voltam — dünnyögte félhangosan. — S a francia Riviérán se. Később a tenger színén tűnődött, amit már sokféleképpen leírt, és még sohase látott. Aztán leült a régimódi, ócska Írógépe elé, és elhatározta, hogy összefoglalja a nap eseményeit. Egy ideig azon tétovázott, hogy hányadik személyben kezdjen hozzá. A legegyszerűbbnek látszott, ha első személyben indítja el az antikrimit, később még úgyis átírhatja. De Így is nehezen indult az írás, Időnként Jack, a Hasfelmetsző röhögött a papírra, öt mindenképpen el kellett kergetni. Sokáig bámulta a penészes, beázott falakat, de onnan meg az egyik kábltószercsempész ismerőse hunyorgott feléje. Zöld szmokingot viselt, s az egyik szemén hatalmas monokli csillogott. Kispéteri minden erejét összeszedte, hogy a monoklit egy rosszul bevert szög utólag bemeszelt helyévé varázsolja, de a monokli nemcsak hogy csillogott, beszélt Is. — Nem iszunk meg egy pohár gint, öregem? Engedelmesen felállt, az ütött-kopott bárszekrényhez lépett, és kinyitotta. A piszkos poharak közt egy üres pálinkásüveget talált, azt visszatette. Aznap egyetlen sort se sikerült lekopognia. A következő napok is így teltek, csak a negyedik nap estéjén indult el mintegy varázsütésre az Írógép. Mindjárt, ahogy hozzáült, érezte, hogy valami megváltozott körülötte. Először is arra döbbent, hogy teljesen egyedül ül a szobában. Hiába kereste a zöld szmokingot és a fehér monoklit, csak penészt látott, s annak a bizonyos rosszul bevert szögnek utólag bemeszelt helyét. Azonnal munkához látott. Először az első napot akarta lerögzíteni, de rájött, hogy az eltelt napok kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Felírta a címet, és szaggatott vonallal aláhúzta: Nem történik semmi A cím után mindjárt folytatta is. „A szobában, amelyben lakom, mindig egyforma félhomály uralkodik. Már reggel is. Meg kell gyújtani a villanyt, de ilyenkor se lesz világosság, csak megszürkül a sötétség, s a fény ennek a szürkeségnek a tetején kavarog. A szoba is mindig egyforma, a bútorok, a falak, az ablakok is. Minden tárgy időnkívüliséget áraszt. Mintha ebben a szobában mindig is lakott volna valaki. Talán éppen én, s aki énelőttem ideköltözött, az is én voltam. Ezentúl is mindig lakik majd valaki itt, az is én leszek. Közben meghalok, kilakoltatnak, de halálom után újra visszaköltözködöm ide. Ugyanis ehhez a sivársághoz egyedül én tartozom. A legyek, amelyek néha a szobába szállnak, hamar megdöglenek. Időnként úgy tűnik, hogy szavakat hallok, de ez csak a saját hangom, amelyet a csend, miután átszűrte a szitáján, tompává és sejtelmessé koptatott. Ha a bútorok már belefáradtak a recsegésbe, a szomszéd rádiójának néhány hírfoszlánya is átjut a falakon. De lehet, hogy ez nem is a szomszéd rádiójából hallatszik, hanem sokkal messzebbről, és sokkal régebbről. Ebben a szobában minden hír nagyon Ismerős. Az újságok is tegnapiak, s a tegnapiak a tegnapelőttiekre emlékeztetnek. A konyha