Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Nicolas Guillén: Versek
Nicolás Guillén szaraimét kérő este Szerelmet kérő este. Hideg szél, szürke ég. Halódó nap. Szerelmet kérő este. Lezárt szemére gondolok, szerelmet kérő este vértelen térdére gondolok szerelmet kérő este, zöld körmeire a kezén szerelmet kérő este, sápadt, magasztos homlokára, torkán az örök pecsétre szerelmet kérő este, szerelmet kérő este, szerelmet kérő este. Nem. Nem, ki léptem követi, nem; nem, ki megszólított, üdvözölt, nem; ki saját temetésére indult, nem; nem, ki rámnevet elheverve elnyúlva, puhán, leheverve a földre, lefekve a földre örökre... Nem. Anna Maria Ana Maria, váltadra hulló hajfonatod, mint a kígyó, bűvöl engem. Ana Maria, tűz-mosolyod szád-égő parazsát rejtegeti. Ha gondolat-árny suhan át homlokodon, s remegés fut a bőröd alatt, és vágy szele tépi a tested, Ana Maria, te kígyó, máris, lám, megigéztél. hőség A hőség foga felhasítja az éjt. Az éjszaka perzselten hull a folyóra. Ez az iszonyú sikoly a vizek fölött a megégett éjszaka sikolya volt. Vérszínű hőség feketéknek. Dübörögjön a dob! Hőség verejtékező testnek. Dübörögjön a dob! Lángnyelvű hőség csupasz gerincen ... Dübörögjön a dob! Csillagok vize itatja az éber kókuszokat. Dübörögjön a dob! Távoli bolygók fénye alatt dübörögjön a dob! Északi fároszok fénye bolyong. Dübörögjön a dob! £g a fedélzet! Ég a fedélzet! Dübörögjön a dob! Tényleg? Meneküljünk! Nem igaz! Dübörögjön a dob! Süket a part, és süket az ég ... Dübörögjön a dob! Felgyújtott szigetek úsznak, úsznak, úsznak az árral lefelé. Ma éjszaka, ha feljön, pénzre váltom a Holdat. Vagy mégse? Ha tudná, fájna neki, hisz régi családi emlék. Mikola Anikó fordításai
