Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye
hogy lágy sírhatnékban oldódjon föl bennem, az a valami aminek néha ki-ki muszáj törni — különben gonosz rabló vérszomjas indulatban, gyűlt jóság vak parancsán, a föld legrosszabb emberévé válnék." A kiskert megrozzant kapuján léptem az udvarunkba. Tárva volt. Ősszel ez a szomorú kép is, de a végzett munkám fölött érzett büszkeség is kis verssé formálódott. tfGömörben.) Anyu első szava ez volt: — Igaz, fiam, hogy eljegyezted azt a pesti színésznőt? Milyen találékonyan gonosz a kisvárosi társaság. — Eszem ágában sincs — nyugtattam meg —, már régen összekülönböztünk. — És az a szörnyű frankügy? — rebbent a szeme ijedten. — Nem bántanak már ■üéged miatta ok nélkül? Nevettem: — Rég leültették már a krumpli-herceget és a bandáját! Windischgraetzet egy háborús szállítási panama miatt nevezték el krumli-hercegnek. Édesanyám egy kis rúddal támasztotta be a rozoga kertajtőt: — Látod, fiacskám, minden tönkremegy... Megdicsértem, hogy milyen szorgos és sikeres a Blaha-szobor ügyében. Lacus is äizent, köszönjem meg a cikkeit. A kapu megbillenve zuhant a földre. Újra ki kellett támasztanunk. Nem volt se ■sarkvasa, se kilincse már. A ház üres volt. özvegység- és szegénység-hangulat terjengett a szobákban. Csak *gy év múlva tataroztuk ki közös erővel. És mikor egy évtized múlva, ötvenöt éves korában, a gyerekek már mind szanaszét repültek, és úgy-ahogy elhelyezkedtek, a kicsinosított házban egyedül találtam. Akkor ärtam neki „Őszi virág, Anyám" versemet: Te soha nem szeretted, s itt az ősz újra, látod, mi is már nyárba hajiunk, szétszórt gyermek-világod. A kert s a szív most járnak legszíndúsabban éppen, szép ősz-virág vagy nékünk őszöd szeretetében. Levelet ötfelé írsz... kávéd magadnak főzöd... Őszi virágunk, áldott, mi úgy szeretjük őszöd. 34. Az otthon Apám halála óta csak most tűnt fel, mennyire tönkrement a mi kis, kedves portánk, ľedig de szép volt! Elöl kiskert, tele virágokkal. Hátul a vasúti sínekig a nagykert, a gyümölcsös. És szép volt a piroscserepes kisház is, melynek alapkövére óvodás koromban nekem fellett ráütnöm egy kalapáccsal. Az alja terméskő, a falai tégla. A házat Nagyapuska építette, mikor megnyílt az új főgimnázium. Apám négyéves koromban vásárolt hitelbe egy hold lucernást a Pokorágyi-domb alatt, ;a várossszéli dűlőúton, az épülő új gimnázium mögött. Négyszögöljét potom két koronájával. Ide építette Miska nagyapám nekünk a róla elnevezett Honvéd utca (majd Krajná, majd Nyár, most Gorkij utca) első házát. Apám a gimnázium közelében akart lenni. Két öreg nénike, Zsuli néni és Tóth néni, távoli atyafiak, meg az iskola pénztára, a Nőegylet és a Takarékpénztár adták össze — kölcsönben, kamatra — a házépítés költségének jó részét. A többivel apám nagyapukának és az ő fogadott fiának,
