Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Gál Sándor: Versek
Gál Sándor úszás (vázlatok) a mélység amit érzek a félelem amit itt kezdtem megismerni • s a távolság amely örök magához ölel hűsen és fenségesen • később a merülés felüdít elosztanak a látomások csak az öröm marad tisztán erőm feloldja a félelmeket • lebegés könnyed és biztonságos oly jóleső s oly igaz egy korty kijózanodás II kifordított tenyérrel félig behajlított karral belecsapni a nyugalomba • egy pillanatra felmerül a fej a tüdő lombjai megtelnek levegővel a víz felett acél-remegés s mikor újra alámerülsz már érzed magadban az eget III mintha véletlenül mozdulna fut hullám hullám után sodródunk ők biztos part felé én szembe velük • győztes izmaim vidám bizsergése gyönyörű láz • egyre távolabb süllyed és emelkedik a part IV hanyatt fekszem szememben pihen az ég most nem magas • a mélység mely alattam feszül egyenlő vele fenntart elbírja testemet innen nincs lezuhanás csak csendes alámerülés nyitott vagy csukott szemmel • mégis jobb ha alámerülve szemem nyitva hagyom az átszűrt fény derengése remeg a hínár apró sokujjú lombján mintha álmodna az ember • a víz fölött zakatol a társadalom hull a földre a szenny a korom de Itt nem érzem • nyitott szememben a víz alatt minden tiszta V egy tűnődő karcsapás felporzik a víz • a cseppek mint az öröm tiszta gömbjei szertegurulnak • tenyerem mélyén nyugszik a tó VI itt nincs szabott út se csapás magamnak kell mindig új ösvényt hasítanom • s ha százszor újrajárom is érintetlen marad • bezárul mögöttem VII egy pillantás a part felé ellök a habzó elem fekszem a part biztos egén pihen bennem a végtelen
