Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében
Fábry Zoltán Kazinczy magyarság-tudatát, szabadságvágyát, jakobinizmusát börtönévekkel fizette meg, csak így lehetett fedezete szavának: „Menjünk szabadon... s tiszteljük magunkban és másokban a vélekezés szabadságát“, és Sallustiust idézi: „Én jobbnak tartottam a veszélyes szabadságot a békés szolgaságnál". Amikor pedig eljött az öldöklő szolgaság — a gyilkosság szabadságának — áldatlan hitleri kora, mi a fegyvertörö Kazinczyt idéztük újra: „Valamit Becsben látni kell, igyekeztem meglátni, de a fegyverházat... soha nem. Borzad lelkem a gyilkos szerek látásától, még ha védelmül használtatnak is“. A humánum e nemes pacifizmusa volt egyik ihletőnk. Jelszavunk tájainkon ez idő* Elhangzott a kassai Kazinczy-nyelvművelő napokon. „Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szívá csak A börtönök dögvészes levegőjét, És csak félszázadig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar, Ö akkor volt az, midőn senki sem volt, Midőn magyarnak lenni Szégyen vala.“ Kazinczy Ferenc és a szlovákiai magyarság találkozása, egyenlítése nem véletlenség, vagy ötletgyötrődés eredménye. A történelmi Magyarország megszűnte után az új hazákba került magyarság, földje hagyományaiba kapaszkodva keresett támaszt és fogódzót. Az új indulás analógiát kutatva állapodott meg Kazinczy nevénél, aki Batsányi Jánossal együtt innen, Kassáról indította útjára az első magyar irodalmi folyóiratot, a „Magyar Museum“-ot, melyet sokan a magyar irodalmi tudat kezdő lökésének tartanak. Nem véletlen, hogy itt, Kassán alakult a „Kazinczy Társaság“: megvolt az első minta, példa és útcsapás, melyen elindulva folytatni és vállalni lehetett azt, amit Kazinczy megkezdett és jelentett. Előttünk világolt egy férfi Kölcsey-jellemezte „borzasz- tólag szép pályája“, „az írás megszállottjának“ példája, kinek jelszava csak az lehetett: „nem merni azt, amit merni kell, gyalázat". Belekapaszkodtunk egy névbe, műbe, hagyományba, melyet halála után oly hamar feledett nemzete, annyira, hogy Petőfi .elkeseredetten kérdezhette: Kazinczy elkötelezettségében
