Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - Fukári Valéria: Belgiumi széljegyzetek

nem hozott a lap beszámolót). Hadd elevenítsek fel Itt e csaknem 40 éves jelentésekből néhány érdekes — és talán nem is tanulság híján levő — megfigyelést.

Jőcsik Írja 1929 novemberében: „Nyugat egyetlen előnye, amiben előttünk áll: a gazdagság. Egy csaknem 300 családos faluban összesen 20 autót találtam és gépes mező- gazdaságot... A francia földműves kétszer, ötször rak többet osztagba, mint a mi parasztunk... A kisipar olyan fejlett, hogy... egy kisiparos itt falun egy egész départe- mentra dolgozik." Egy előző levelében pedig azt állapítja meg, hogy Franciaországban az ifjúság a legkonzervatívabb vezetés alatt áll, cserkészete militarista jellegű. S a szlovákiai magyar fiú, akit — mint akkor sok társát — az itthoni magyar ifjúság szociális-népi fűtöttsége és intenzív szellemi érdeklődése hatott át, tüzes öntudattal üzente haza: „Ezennel a legvadabbul, a legradikálisabban hadat üzenünk minden olyan véleménynek, amely azt hirdeti, hogy elmaradtunk Európától!“

Deák János háziura, egy Ázsiát is megjárt falusi gazda, csodálkozik, hogy a csehszlovákiai magyar fiúk milyen szociális érzelműek. A magyar diák és a francia gazda sok mindenről vitatkozik, sző esik a páneurőpizmusról, az Európa egyesítésére törekvő mozgalmakról is, amit a háziúr egyszerűen csak Európa Amerika-ellenes nacionalizmusának tart, Deák pedig vitájuk ismertetéséhez azt fűzi hozzá, hogy az ifjúság célja nemzeti különbség nélkül küzdeni az egyetemes nagy emberi testvériség eljöveteléért.

Ma ismét sokat hallani — különösen Nyugaton — Európáról, az európai emberről, az európai szellemről. Nemigen keresik azonban e fogalmak tartalmát. Esetleges újrafogalmazásukkal sem bajlódnak sokat. A volt érsekújvári diákok francia szakos tanára nem lehetett rossz útraindító: az „európai diák" elé Romain Rolland példáját állította, akiben — mint cikkében mondja — Európa múltjának kultúrkincse egybeforrt minden nemzet szellemi rügyfakadásával. Krammer Jenő az érsekújvári diákok figyelmét is bizonyára arra tudta irányítani, amit írásában így összegez: az európai minden erőt, minden életmegnyilvánulást felismer, ezért az európai szellem átfogó lelkület, átfogóbb mint a neve, mert kontinensünk és földünk határánál sem akad meg.

Átfogó lelkület: ez visszavisz oda, ahol a magam beszámolóját befejeztem. Ma is ez kell, hogy az ún. európai szellem tanúságtevő és ne formális legyen. Romain Rolland, aki Európa lelkiismeretéből a világ lelkiismeretévé nőtt, mint példa, semmit sem veszített fényéből.