Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Gardavsktj, Vitězslav: Az isten még nem halt meg
Vítézslav Gardavský az isten még nem halt meg Az ateizmus önvizsgálata Az önvizsgálat rövid megálló, pillanatnyi termékeny csend, kísérlet, hogy fontolóra vegyük a számunkra elidegeníthetetlen értékeket, mindazt, ami nélkül nem is lehetünk önmagunk, s felülvizsgáljuk, nem nyert-e új tartalmat és új értelmet az egész. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy szem előtt tartsuk, amit eddig tettünk, azt is, ahogy tettük, és azt, ami cselekedeteink indítéka volt. Az ismert gondolatkomplexumokat és egykori cselekedeteinket megpróbáljuk azokba a mélyrétegekbe helyezni, amelyek keresztmetszete bepillantást enged a mai valóságba, és megállapítani, miért avultak el olyan hirtelen. Vagyis a tény megértésére törekszünk. Ebben látom a különbséget az önvizsgálat és a múlt radikális kritikája, illetve félénk apológiája között. Abban, hogy felfedi a múlt hibáit és torzulásait, leleplezi „az érthetetlen mulasztásokat“, s komoly gondolatokon csiszolja elméleti érzékét. A radikális kritikának éppoly kevés érzéke van a valóságos történelemhez, mint a konzervatív apológiának. Mindkét szélsőséget elsodorja a tárgyilagos gondolkodás ereje, mely nem fél a múlttól, és nem is félti a múltat, mert tudja, hogy a jelen előtt meg keli nyitni a jövőbe vezető utakat. Igen, az önvizsgálatban főként arra törekszünk, hogy a történelem alapján megértsük önmagunkat, mert csak így juthatunk magasabbra önmagunknál. Az elmúlt időszak ateizmusa a maga számára érthető és természetes jelenség volt. Ateistának lennünk azt jelentette, hogy minden belső bonyodalomtól mentes világnézetet vallunk. Egyszerűen azt, hogy nem hiszünk istenben, és nem érezzük szükségét a hitnek. A többség számára az ateizmus a tudományos világnézet egyik következménye volt, és racionális okoskodás révén jutott el hozzá. E meggyőződésen belül nem volt jóformán semmi megfontolni való probléma. Az ateista érdeklődésének tárgya kívül állt saját személyén, kritikája azok ellen irányult, akik hívők maradtak s még az egyházak befolyása alatt álltak. Konkrét történelmi összefüggéseiben ítéltük meg a kérdést, mégpedig azzal a nagyvonalúsággal, mely nem hagyja magát félrevezetni bizonyos átmeneti jelenségektől, s igy az akkori ateizmus jó bevezetésül szolgált a marxista ateizmus kérdéseihez. Nem érezte még az önvizsgálat szükségét. Csakhogy minden eszmeáramlatnak, mely nem veszítette el kapcsolatát a korral, és ragaszkodik a saját arculatához, egy napon szükségszerűen el kell jutnia oda, hogy feltegye a kérdést: mi az alapja ás feltétele egy ilyen önvizsgálat nélküli vagy csak részben ellenőrzött tevékenységnek? Míg a kérdést fel nem teszi, nem kerülheti el az ösztönösséget, mert nem tud semmit a saját problémáiról, hiszen tudomásul sem veszi azokat. Kritikátlanul cselekszik, s erről sejtelme sincs, különösen ha szemmel
