Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - Gyurcsó István: Percmutatók (versek)

oly gyorsan ég a tűz, s a szén oly gyorsan fogy: szívünk szene! Mit mondjak? Ne gondolj vele? Hiába mondanám, nem sikerül.

Két ember siet egymással szembe: a pillanat élén táncol a gyanú, husáng, tőr, mosoly, méreg a szemben — lehet a költő ilyenkor tanú?

Ősi indulat orozna, ölne, de lám, micsoda furcsa döbbenet: két kéz lendül egymáshoz köszönve;

— könnyebb fegyver ma egy gyors rendelet.

Földalolnak a tűrjek a fűben, akácvirág ontja illatát, a kábult méhek arany nedűben hemperegve zúgják a méz dalát.

Ilyen a nyár, így kezdődik minden; részeg bizalom mustja forr, pezseg, amíg szívünk ájult szerelemben fűszálak hegyén árván megremeg.

Szabó Gyula: Lenyugszik a nap, jametszet. A „Forradalom-élet" ciklusból, 1962