Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Duba Gyula: Futunk a boldogság után
bombatölcsérhez hasonló lyukakat mart az Idő és az alkohol. A volt hivatalnok Zele- náknénak udvarol, és rendszerint színpadias gesztusokkal, nagy hangon veszekednek. A veszekedések oka a következő szomorú tény: a szalmasárga hajú özvegy meghallgatja a férfi szép szavait, megissza borát, aztán megszökik tőle, este már a Park bárba megy, és vadidegen férfiakkal mulatja át az éjszakát. A törzsgárdát számbavéve Mecseki úrról, a sánta nyugdíjasról se feledkezhetünk meg, akinek titokban módfelett tetszik a terebélyes Berta, ezért a társaságában végig félszegen mosolyog, és gyámoltalan, alig érthető célzásokat küld felé érzelmeiről. Űk hát a Verőfény-utcai csemegebolt törzsvendégei. A vevők mások, azok alkalmi látogatók, jönnek és vásárolnak tíz deka prágai sonkát pástétommal, vagy nagy hirtelen elfogyasztanak húsz deka halsalátát, felvágottat, vagy liptói túrót csomagoltatnak maguknak, és mennek tovább, sietnek kicsinyes és idegesítő gondjaik után, családjuk körébe, józan életük valamelyik állomáshelyére. Ök kitartanak. Nem sietnek sehová. A falatozó pult mellett átálldogálják és átbeszélgetik a délutánt. S néha a terebélyes Berta erős, öblös hangon felnevet, hogy a neuraszténiás vevők idegesen kapják oda a fejüket. Ki törődik velük? Siessetek, emberkék, kapjátok a magatok parizerjét, szepesi kolbászát, és igyekezzetek haza, gondolja néha Zelenákné meg a terebélyes Berta meg Sanyo meg a vágyakozó lelkű, sánta nyugdíjas, velünk ne törődjetek, minket nem köt senki, mi szabadok vagyunk... Mi még maradunk...! Marcinkő is ide jön a terebélyes Berta után, ha nem megy idejében haza. jön Mar- cinkó fél nyolc körül, arca piros, szeme bánatos, kopasz fejebúbján apró izzadság- cseppak ülnek, jön véznán és bizonytalanul. Megfogja Berta karját, a kalapos Sanyót keményen eltolja könyökével, néha meg gorombán oldalba Is döfi, de ilyenkor Sanyo mindig egy-egy gyanútlan vevővel kezd veszekedni. Marcinkó kísérletet tesz, hogy megrázza a szűk sarok szorítójába roskadt hatalmas nő vállát. — Gyere haza, Berta ... egy-kettő.J — Hány óra? — kérdezi asszonya olyan hangon, hogy a zömök üzletvezető rohanva feltűnik a raktárhelyiség ajtajában, űzve a rémülettől: a törzsgárda botrányt rendezett. — Mindjárt nyolc — idegeskedik Marcinkó —, gyorsan, gyorsan... Vár a vacsora. — Igyál meg két deci vörösbort, öreg! — csábítja őt Berta. — Én fizetem — alakoskodik erre a féltékeny nyugdíjas —, ne vigye még haza Bertácskát, Márton úr...l — Palacsintát sütöttem... Kocsival vagyok, uram — mondja kimérten a nyugdíjasnak —, nem ihatom. Soha nem leszek komoly vetélytársa egy autós férfinak, töpreng ilyenkor keserűen Mecseki úr, uramisten, hol lesz már nekem autóm...? Marcinkó hát vezeti az asszonyt, Zelenákné utánuk siet. Sanyo kiissza sörét, és szó nélkül otthagyja a nyugdíjast meg a bombatölcséres orrú hivatalnokot. Még csak nem is köszön. A csemegebolt előtt, csillogó Simcák, Skodák és Wartburgok sorában, rozoga Tatra kocsi áll. Kopott és szögletes, valamikor a harmincas évek elején hagyhatta el a szerelőcsarnokot. Beszállnak, Marcinkó startol, és a motor dús, szürkéskék füstpamacsokat pöfög a neonok vakító fehérségébe. A járókelők megállnak, és várják, mi lesz. Berta egyenes derékkel ül a vezető mellett, Zelenáknét elnyelte a hátsó ülés homálya. Nagyot reccsen a sebességváltó fogaskereke, a tengelyek nyikorognak, a szögletes bárka meglódul, a kipufogó pergőtüzet lő a villamosok csilingelősébe... Imbolyogva gurulni kezdenek a Duna felé. A terebélyes Berta akkor még segédmunkás volt egy borüzemnél, faládákban hordta fel a teli üvegeket a pincéből, autóra rakta, és beült a sofőr mellé. Az üzletekbe hordták szét az üvegeket. Az üvegek törékenynek bizonyultak, így Berta sok bort ivott annak idején. Később aztán, amikor kiderült, hogy a vőlegénye, Sterc Lajos, országosan körözött tolvaj és házasságszédelgő, aki után tucatnyi gyerek sír szerte a köztársaságban, még több bort ivott. A családi élet köddé vált víziója nem bántotta különösebben, de úgy érezte, bánkódnia, keseregnie illik. A szembesítés alkalmával keserű csalódásától űzve kiragadta a rendőrök kezéből, és agyba-főbe verte az álnok Sterc 2
