Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Duba Gyula: Futunk a boldogság után
Duba Gyula futunk a boldogság után A Verőfény-utcai csemegebolt este nyolcig nyitva áll. Kirakatában konyakos és borosüvegek vesznek körül egy csabai kolbászból rakott barna tornyocskát, melyet szalámirudak támasztanak alá. Előtte egy készletre való sorakozik azokból az apró üvegecskékből, melyeket bogaras gyűjtők részére töltenek meg színes italokkal és látnak el még színesebb címkékkel a szeszgyárak. A csabaiból épült tornyocska alatt egy literes üveg szilvapálinka mosolyog. Derűs címkéje csupa biztatás. A kolbászhalom két oldalán, üveglapokon, nehéz zöld lövegek gyanánt három-három üveg modori muskotály áll. Legfelül sorakoznak, mintegy megkoronázzák a kirakatot. Badacsonyi szürkebarát és debrői hárslevelű üvegei nyújtogatják feléjük karcsú nyakukat. Tucatnyi csigakonzerv mellett, feltűnő helyen, a Vág-menti fenyvesek illatos tüze, három üveg trencséni borókapálinka csillog a napfényben. Soroljam még tovább? Konzervek és üvegek légiójából figyelemre méltó előkelőséggel válik ki egy rövidnyakú hasas üveg Nuncius likőr, ugyanilyen üvegben ötcsillagos Courvoisier címkéjű Napoleon-konyak és egy lázasan aranylő Bacardi, melynek spanyol felirata trópusokról és cukornád- ültetvényekről mesél. S messzi csodás tájakról, Hemingwayről és meleg tengerekről, melyeket az ember még nem látott és nem is fog látni soha. Az emberi vágyak és hiábavalóságok meleg paradicsoma ez a kirakat. A csemegeboltban sörözget a terebélyes Berta a barátnőjével, Zelenáknéval. mindennap, délután négytől este nyolcig. Láthatja a fejüket a kirakatüveg és a kolbásztorony mögött, aki arra jár. Belülről szűk helyiség a csemegebolt, s a felét így a hűtött pultok és az áruval megrakott polcok foglalják el a falak mentén. A vásárlók számára tíz négyzetméternyi hely ha marad. Balra a bejárattól, a kirakat mögött, két falatozópult áll. Mellettük a sarokban, a szemeteskosár szomszédságában van a terebélyes Berta törzshelye. Egészen kitölti a sarkot, még fogóznia sem kell, bárhogy is leinná magát, a pulttól, a faltól és a kirakat üvegétől nem eshet el. Szilárdan és mozdíthatatlanul áll ott, mondhatnánk, trónol, ahogy a villamoskalauznö a pénztárfülkéjében a tömött villamoson, sérthetetlenül és elmozdlthatatlanul. Zelenákné a pult másik oldalán áll, és enyhén a falnak dől. Hét óra tájt, amikor elálmosította a tizes sör meg a vörösbor, állát éppen a pultra támaszthatja. Hidrogénnel szőkített feje olyan az utcáról nézve, mint egy zilált szalmacsomó, melyet élénkpiros szája két egyenlőtlen részre oszt. Ilyenkor Zelenákné szeme csukva van. Többnyire mellettük áll a kalapos Sanyo, állát mogorván előre feszíti, nem szól, csak hallgatja beszélgetésüket. Tizes sörét az üvegből issza, nem használ poharat. Sanyo télen-nyáron ünneplő fekete kalapban jár, és ritkán beszél, csak ha egy-egy vigyázatlan vevő véletlenül meglöki a tolongásban, akkor kezd acsarkodva szitkozódni. A társaság másik férfi tagja egy karvalyorrú, égő arcú ötvenes forma volt hivatalnok; piros orrába
