Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Zs. Nagy Lajos: Két vers
Szabó Gyula: Kételkedés, fametszet. A „forradalom-élet“ ciklusból, 1962 Zs. Nagy Lajos áhítat szaporodom Havat legelsz, és kéket énekelsz, elúszol, mint a drótok a magasban, hol a Süket, ki hallgatna szavadra, vasat zabálsz, és éket énekelsz. Ölelsz karót, és hangyákat babázol, felforrsz a jégretett köcsögben, hűvös gyanú a bogarak között, korhadt karó a próféták begyében, hangyákat szülsz, és bánatot kakálsz. De bugyborékol már a spiritusz, a görcsre kötött virslik felvonulnak, egy szarvasbogár vágtat a mezőn. Két kopasz kínoz már régen, felisszák lassan a vérem. Küldöznek erre meg arra, másszak csak asszonyra, falra. Guruljak völgybe meg partra, repüljek erre meg arra. Üvöltsék meg heherésszek, egekbe, lyukakba nézzek. Kínomban kihull a hajam, két-kopasz leszek egymagam. 4 Ajkadról csurog az áhítat.
