Irodalmi Szemle, 1967
1967/8 - Egri Viktor: Búcsú Füst Milántól
Egri Viktor Búcsú Füst Milántól Valahányszor kulturális életünket egy nagynevű mesterének halálával veszteség éri, óhatatlanul fel kell tennünk a kérdést, vajon megadtuk-e életében a tiszteletet, méltányoltuk e érdeméhez méltón alkotásait, emberi magatartását, a közösség javáért munkálkodó szellemét. Talán csak a kincseit oly pazarul szétosztó Kodály Zoltán kapta meg tőlünk még életében a halhatatlan alkotónak kijáró elismerést és csodálatot, amely tiszta emberségét, sötétséget eloszlató zsoltáros hangját megillette. De a viharvert, küzdelmes életében oly sok méltánytalanságot elviselni kényszerült Kassák Lajos, ez az emigrációba futó, majd hazavetődő, üldözött és elhallgattatott nagy alkotó már nem tartozott a szerencsések közé, akiknek kortásai megadták a kellő elismerést, s csak halála pillanata figyelmeztetett a nagy adósságra, amelyet törlesztenünk kell. Csaknem ugyanígy vagyunk Füst Milánnal is, aki alig néhány órával Kassák halála után távozott az élők sorából. Csak most vesszük számba hirtelenében, mit adott elégikus szépségű költészete, világirodalmi rangú elbeszélő prózája és csúcsokat ostromló drámaírói munkássága népének és az egyetemes világirodalomnak. A Magyar irodalom története 6. kötetében nem találunk külön összefoglaló méltatást róla, és ez azért is érthetetlen, mert mint kortárs-költők és fiatalak ihletője, prózaírók útmutatója számtalan helyen szerepel a neve. Évtizedekkel ezelőtt egyik nagy kortársa, Karinthy Frigyes, ezeket írta egyéni hangú, sajátos költészetéről: „Itt nem egy vergődő és ijedt lélek panaszkodik váratlan támadásokon; fegyveres katona áll komoran, aki tudja, hogy harcba küldték, és hogy e harcban el fog esni, mert e harcban mindenki elesik.“ És egy másik nagy kortárs, Kosztolányi Dezső, a kritikus hűvösebb vérmérsékletével így elemezte szabadverseinek szépségét: „A szavaknak nincs külső támasztékuk, metrum és rím, mégis határozottan és végzetesen törnek a cél felé, mintha acélsínen gördülnének.“ Arra a tényre, hogy mint formaművész nemzedékének egyik legjelentékenyebb költője, Radnóti Miklós figyelmeztetett 1935-ben: „Füst Milán a Nyugat második írónemzedékének csaknem minden tagjára hatott formailag is. Szigorú törvényszerűségével visszavezette őket az időmértékhez, sőt közvetve a rímhez is. Szép példája ennek Illyés Gyula költészete, aki a szürrealizmustól részben Füst Milánon át jutott el saját formájáig. De hatott a legfiatalabb költőkre is, sokszor Illyés Gyulán keresztül. És hatása egyre élőbb, mintha közönségét is most kezdené megtalálni a fiatal olvasókban. Nem véletlen a hatása, és újabb népszerűsége sem az. Füst Milán konstruktív
