Irodalmi Szemle, 1967

1967/8 - Kassák Lajos: Enteriőrök (versek)

VII

Zöld partok közt ringatja magát a folyó olyan csendben ahogyan a gyermek ringatja magát bölcsőjében.

Es hull rá az égi fény

és az öngyilkosjelölt kijózanodik révületéből.

Ha idegen vetődik a tájra csodálkozón elmosolyodik. Mintha tükör lenne ez a nagy víz gondolja és megnézi benne arcának gyűrődéseit. Szépnek látja magát és elhiszi hogy valóban szép még.

Ez a völgy nem a siralom völgye.

S nem kell hogy a vándor eltakarja arcát. Alámerül itt a bűn s az erény szinte tündököl.

Nem bíznám senkire ezt a helyet. Ez az én csendes anyányi fészkem.

Feszítse ki más a mellét.

A bika szarvát törje le más.

Én pihenni térek.

VIII

Ki üvölt és ki bömböl a hullámokban.

Ki törülte le a napot az alkonyat véres táblájáról. Nehéz kérdések megválaszolatlan kérdések.

Sok gyermek bölcsőjénél álltam sok halott szemét lezártam de elszakadt a dallam ami összekötött volna bennünket.

0 azok az utak amiket bejártam.

0 azok a lányok akik csodálatra késztettek.

Ki látja tüzemet ami a súlyos hamu alatt ég.

Elemészt nehéz munkám felelősségem a szegényekért de nem hátrálok nem vonom lel a hidat.

Rácsos ablakon át látom közeledő vendégeim Ma köszöntik hetvennyolcadik születésnapom, fis bőgnek és üvöltenek a csatorna hullámai.

IX

A paradicsomkert gyönyörűségét nem kívánom.

Igaz istenemet én formálom meg anélkül hogy a

könyörgés vagy a megalázkodás igéit hirdetném.

Kalózok hajójáról nem vásárolok árut.

Könnyeim sójával főzöm levesem.

De adjatok nekem házat akár egy üvegkalitkát a nap fénykörében. És a csillagot kérem mely nyugtalan álmaimban ragyog.

Közben elhagyom fegyverem csak kenyérzsákomat őrzöm tovább és betérek hozzád mesék nemlétező királynője.

A hétköznapok látszatán túl te vagy a költő sugárzó valósága.

A semmiből emellek ki.

Gyémántkemény formába zárlak.