Irodalmi Szemle, 1967

1967/8 - Kassák Lajos: Enteriőrök (versek)

IV

Menhelyünk elé gördítem a követ. A nagy bazaltkövet hogy megbénítsa üldözőink lendületét.

A gyermek anyja ölében alszik és a férfi hallgat és a tűz szerényen pislákol.

Nem ér ide a harangok riasztó kongása sem az ágyúk veszett bömbölése.

Nem az a fontos ami kívülünk őrjöng hanem az ami épp most fog csirát szívünkben. Magabiztosan és láthatatlanul élni kezd.

Gyermekkorunk emlékei táplálják távoli dallamok pár- zó galambjaink és a sárgán fehéren pirosán virágzó leandersor amint a város főterén áll őrséget.

Alámerüliink a csendben és a tavasz permetét várjuk.

jönni kell a napnak mikor a szüzek ismét magukra ébrednek mikor az özvegyek súlyos gyászruhájukat színes kartonnal cserélik fel.

Gondoljatok ránk harcok emberei akik vérrel öntözitek be az utat mely hozzánk vezet. Saját véretekkel hoztok áldozatot a feltámadás pillanatáért.

Egy ismeretlen barlangban a ti megsebzett képetekkel alszunk el és a ti lépteitek kopogására ébredünk.

Naptalan nappalainkon is a végtelen élet szövedékén dolgozunk.

V

Felharsan a zsoltár vagy annak szívünk legmélyéből fakadt visszhangja.

Az ébrenlét és a küzdelem hangja.

Íme megtaláltuk azt amit elveszettnek hittünk. Amire szünet nélkül éheztünk és reménytelenül nélkülöznünk kellett.

Ismét csodálhatod a fát hogy virágzik szólíthatod az embert hogy feléd közeledik.

Nem szégyenlem kicsiségem.

Nem hivalkodom vagyonommal.

Szavaim gyöngyfűzére peregjen szét az asztalokon a nap füzétől kiszikkadt földön hogy tapinthassák a vakok játszhassanak velük a gyerekek.

Toliam hegyével megnyitom az eget.

Hajnali négy óra.

Hajnali csend.

Hajnali fuvallat.

VI

Megenyhült a lány büszkesége és a szerelem virágai illatoznak.

Nem feledtem el hogy ő az akiért útrakeltem.

Csillagot az égre.

Madarat a ligetekbe.

jó barátaim köszöntsétek vidáman hogy ne ölje meg a bánat idejekorán.

A füves kert ölén olyan akár egy rózsafa.

Csókommal illetem és jóhírét keltem a városban.