Irodalmi Szemle, 1967

1967/8 - Szalatnai Rezső: Kassák Lajos

hogy egy magaformálta kemény arcélű Író, aki a semmiből emelkedett európai megbecsülésre, csodálatot keltett bennünk, s pláne, hogy újvári volt, a Sarló derékhadának fészkéből érkező. Nem véletlen, hogy a legszámottevőbb Kassák- tanulmányt Peéry Rezső Irta (a Magyar Figyelőben, 1934. 1—2. sz.), s tanú vagyok rá, hogy Kassák ezt az elemzést nagyra becsülte, szerette, emlegette. Kassák epikai fejlődését elemezte Peéry, emberség-formáló erejét méltatta, azt a hangot, mely „az emberiség életakaratának, csökönyös továbbmenni és fejlödni- akarásának a hangja". A sarlósokon kívül a Munkásakadémiával volt Kassáknak kapcsolata, nem egyszer léptek fel rendezésein Pozsonyban: Kassák, Kassákné Simon Jolán s a Munka-kör gárdája, szavalókórussal. Ez utóbbi műfaji formát, a kollektivitás hangnemét, Kassák mutatta be Szlovákiában. S emlltenivaló kapcsolata a szlovák avantgardistákkal, a Dav csoporttal. Egy Kassák-vers a Dao első számában magyar eredetiben jelent meg. Később Laco Novomeský fordított csehre Kassák-verset, Daniel Okáli pedig szlovákra. Mondanom se kell, hogy jól érezte magát Kassák a mi körünkben, a kávéházi asztalnál, a kis vendéglőkben, sőt kirándulásainkon is. Mindig az Írót, a költőt, a festőt hozta magával Pozsonyba, mindig az eszmei tájékozódót; politika, főleg napi vonatkozásban, kevéssé érdekelte. De a Sarló vitáiban, az igazi szellemi pezsgésben, jelen volt. Barta Lajos, akit mi másért és másként szerettünk, mint Kassákot, mindig csóválta a fejét, hallván vitáinkról. Sőt, gúnyosan felnevetett, mikor megtudta, milyen kérdésekről vitatkozunk Kassákkal. Azt hitte, a mi iskolás képzettségünk felülmúlja Kassák képzetlenségét. Holott fordítva volt. Kassák remek vitatkozó volt, nem kijelentéseivel hatott ránk, hanem módszerével és modorával, ő is hagyta — mint megannyi mesterünk, maga Móricz Zsigmond is —, hogy függetlenül az ő felfogásától alakítsuk ki a magunkét. De egy-egy jel alapján éles szeme megjósolta mozgalmunk sorsát.

írók fölött a nemzet egyetértése dönt. írói dicsőséget nem lehet forgalomba hozni, mint valami árucikket. Akit politikai mankókkal járatnak be a közvéleménybe, gyorsan szokott összeesni. Kassák nehéz úton érte el azt az elismerést, amit elért. Túlzás volna, ha azt állítanám, hogy lírája és prózája Ady vagy Móricz, Mikszáth vagy Babits formáján máris nemzeti vagy társadalmi hatásúvá vált. Testület, párt, intézmény, nemzedék nem tűzte nevét zászlajára. Egyedül úszott, hajnali fodrozott víztükrön. Más volt, mint a többi magyar Író. A magyar társadalom nem úgy jelent meg műveiben, mint például Ady lírájában vagy Móricz prózájában, nem is osztozik hát azok népszerűségében, életműve nem úgy társadalomképes, mint az övék. Nem minden irodalmi alkotás sima és köny- nyű olvasmány, van, amelyikért meg kell küzdenie az olvasónak, rejtélyességet, homályt, rejtvényszerűséget, elvontságot kell leküzdenie. Kassák életművének egy része Is ilyen, nevezetesen a költészete az, és korai prózája. Képei, hasonlatai szokatlanok, megdöbbentők, furcsák. Kassák nem úgy lett költő, hogy folytatta az előző nemzedék hangját. Maga teremtette líráját, elvetette a hagyományos formákat, szabadverseket Irt, haláláig, azaz versformák nélkül, rím nélkül, laza ritmusban, mely később zártabbá és monotonitása ellenére is finommá, mn- zsikaszerűvé vált. Akár alapvető gondolataihoz, formáihoz is mindvégig hű ma: radt. Általában a hűség és csorbítatlanság jellemzi őt. Soha a népszerűségért nem váltott sem gondolatain, sem formáin. Széles áradású szózenéje, érzelmeinek és tűnődésének akciószerűsége emberiességet, háborúellenességet, szocialista együttérzést hirdetett. Az idők új arcát énekelte, ahogy egyik híressé vált versében, a Mesteremberek címűben olvashatjuk.

Versei a munkásság alkotóerejét sugalmazták. A munkásokét, akik azbesztből, vasból és gránitból új formákat építenek, s ezek a formák nemcsak anyagot jelentenek, hanem új életformákat is. Kassák mozdonyai ragyognak, s úgy futnak a síneken, „mint az ég szédületes meteorjai". Egy másik hasonlata: „a szerelem közeli rokona az olajnak: súlyos és beleissza magát a csontokba". Csak újszerűségét kívántam jelezni. Mert új, úttörőén új volt ez a líra. Hazája tájait nem emlegeti, magyar történelmi élménye, mely minden költőnknek volt, neki nem volt, költő-elődei nem jelennek meg képzeletében, magyar sorsélményekre nem válaszol egyetlen sora sem. Mégis kétségtelenül magyar ez a líra, mert