Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról

A kiemelt hangok a szavakon és mondatokon túl, azok fölé emelkedve új jelentést nyernek, tartalmilag hatásukban mintegy önállósodnak. Az írói üzenetet, a zárómondat értelmét2) talán semmivel sem lehetne jobban érzelmileg-esztétikailag előkészíteni, mint éppen a hangok, hangkapcsolatok ismétlésével, visszatérésével (Vigyétek HAbok ás VIHarzó Vizek).

1. 2. A kakofónia felhasználása Fábry műveiben gyakori; erről majd legékesebben különös szóképzései, a köznyelvi és idegen szavak fognak tanúskodni. De meg kell említenünk: előfordul az is, hogy a rosszhangzás funkcionálisan is kifogásolható: „A víz: a inindenütt-valóság, az idő láthatóvá vált megállíthatatlansága, megszakíthatatlan- sága“ (PP 30). Itt a sok T hang — összesen 10 — a szavak kiejtését megnehezíti; persze a szóelemek zsúfolása, komplex szóalakokba való tömörítése maga is hatásromboló tényező. — Hasonló jelenséggel Fábry műveiben másutt is találkozunk, de azért •ez semmiképpen sem jellemző rá.

2. Szótani sajátosságok, jellegzetességek

2. 1. Fábry stílusára a tájnyelvi elemek nem jellemzők, annál inkább a szak- és idegen szavak, a köznyelvi (utcai) beütések, neologizmusok, az egyéni szavak és szó- összetételek.

2. 1. 1. Idegen szavai túlnyomórészt a béke és háború kérdését tárgyaló művek terminusai; de jócskán akad köztük olyan Is, amely csak alkalmilag került a kontextusba, s az expresszivitást szolgálja. A tudományos stílusból javarészt azokat a kifejezéseket veszi át, amelyek a köznyelvben is eléggé elterjedtek; például: teória, lokális, nacionalizmus, konjunktúra, kozmosz, metafizika stb. De az író kevésbé Ismert kliséket, szó- kapcsolatokat vagy szavakat is vesz át idegen nyelvekből. A latinból: ante bellum .háború előtt’, post bellum .háború után’ (KK 283); a franciából: va banque .kockázatos vállalkozás’ (BI 46); legtöbbet azonban a németből: a Korparancsb&n egész mondatokat közöl eredetiben.

A Fábry által használt idegen szavak tehát szinte kivétel nélkül társadalomtudományi eredetűek. Stílusát azonban távolról sem lehet ilyen alapon egyértelműen publicisztikainak vagy például tudományosnak minősíteni. Figyeljük csak meg: „Kozmosz, metafizika, az örökké szép, az abszolút szép a művészet és egyéb szentségek és misztikumok bizonyították, védték az irodalom magasabbrendűségét, az írói rend hierarchiáját, arisztokratizmusát" (KP 76). Itt minden kifejezés eredeti, tudományos jelentésében fordul elő; de ettől függetlenül az idézetnek van sajátos hangulata is, s az túlmutat a tisztán gondolati erejű tudományos stíluson. Az idegen szavaknak sokszor kizárólag publicisztikai élük s érzelmi hatóerejük dominál: „Tankokról és pakokról vitatkoztak, stukákról és fiakokról, léggömbökről és ejtőernyősökről" (BI 92); vagy „Ezek (ti. a Berchtoldok — Zs. T.) va banque-fátékát nem turfnihilizmus mozgatja, nem degenerált utódok dekadenciája és nem agyalágyultak makacs infantilizmusa mentegeti" (BI 46).

— Amint látjuk: Fábrynál az idegen szavak értelmi szerepükön túl bizonyos emocionális funkciót is betöltenek.

2. 1. 2. Fábry a köznyelvi elemeket is beépíti nyelvébe. Néha egészen furcsa szavakra, hétköznapi kifejezésekre bukkanunk írásaiban, de azok mindig megfelelő szövegkörnyezetben, indokoltan kerültek oda: „Pedig a krikszkraksz szerzője csupán ötéves" (BI 146). Vagy: „A felsőbbrendű ember őrült, beteg, gőgös torztükréből a fasizmus sörböfögő aljembersége vigyorog" (GI 143). (A sörböfögő jelző a müncheni pincék légkörét asszociálja, ahol az I. világháború után — sör mellett — a Hitler vezette barnaingesek, a Német Nemzeti Szocialista Párt tagjai szervezkedni kezdtek.) Fábry a köznyelv legalsó rétegéből származó szóalakoktól sem retten vissza: „Ekkor egy ember kiáll a fórumra, aszongya 3 Kös-ért, hogy humbug és smonca az egész“ (KK 52). A fegyvercsörtetést, a felelőtlen és az ember szellemi fejlettségének mai fokához egyáltalán nem méltó háborúsdit is degradálni tudja egy-két szó hangulati erejével: „Hiába a fegyveres handabandázás, a fegyvert gyáva, felelősségtől szabadulni akaró nyájemberek forgatják" (GI 38).

2 A zárómondat így hangzik: „És akkor (egy ember) megtalálja majd az üzenetet: Ember emlékezz és tanulj embertelenség visszhangtalan napjaiból!“