Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról

2. 1. 3. A szófajok közül legnagyobb szerep a főneveknek jut Fábry stílusában, de mivel azok szlntaktikailag is különös jelentőséggel bírnak, csak egy későbbi fejezetben foglalkozunk velük.

Fábry stílusa erősen nominális, (névszói) jellegű. Igét aránylag ritkán használ, s ha igen azok rendszerint különlegesek, szokatlanok, expresszívek. íme: „Egri Viktor... kicsit elgaloppozta magát ezzel a regénnyel, ezzel a szenzációsan kínos írásművei“ (KK86); „Szabó Dezső pózos frázisai beködölték az agyakat és győztek" (KK 159); „...az erotikái fülledtség piros színe vérbő lüktetéssel pulzált át mindent" (KK 159); „...mi e rovatban az új patrónust (Duce-Mussolinit — Zs. T.) eddig mint egy hódító totalitás tekintet nélküli tankját dübörögtettük“ (KK 198); Rabelais... erkölcstelen, sikamlós, böfögő könyvvel bakafántoskodik ..." (GI 166—7) Ezekhez hasonló igéket garmadával idézhetnénk; ilyenek például a következők is: köntörfalaz (GI 193), toloncol (GI 205), bábáskodik (GI 205) stb.

2. 1. 3. 1. Fábry korábbi műveiben könnyen kimutathatók az expresszionista stílusjegyek; köztük is szembetűnő a főnévi igenév gyakorisága. Ennek okát elsősorban az író német irodalmi-nyelvi ismereteiben kellene keresnünk, de a szűk kereteket szétfeszítő expresszionizmus már maga is magyarázat. Az expresszionizmus ugyanis „kiszakad a valóság tér- és időbeli összefüggéseiből, nyelvileg ezért alkalmazza szívesen a tér- és időbelileg határozatlan infinitivusokat.3 Lássunk egy tipikus példát: „Mindent leegyszerűsíteni, primitivizálni, gleichschaltolni: ez a fasizmus egyik saroktétele" (PP 100). Siíinte akaratlanul felötlik bennünk a kérdés: hol és mikor? A feleletet könnyen megadhatjuk: ez a saroktétel mindenütt és mindenkor érvényes, ahol és amikor a fasizmus felüti a fejét. A főnévi igenév tehát az általánosítás eszköze; de emellett — a németben, s annak hatására nyelvünkben is — imperativus is lehet! Fábry későbbi alkotásaira ez az általánosítás és imperativus-forma már nem jellemző, de a Korparancs írásainak tömérdek infinitivusa ilyen szerepet tölt be.

2. 1. 4. A szótári alakok értékelése azonban nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a szófaji átcsapásokról. Főnevesítései, melléknevesítései és egyéb szófajváltozta- tásai sokszor egyéniek, de az sem megy ritkaságszámba, hogy készeket használ fel. Példák: Főnevesítés: ahval és őftval spékelt (KK 28); kimondja a háthát (KK 195); apropóra van szükségem (PP 291); íródtak a mában és a mának (GI 9); garabonciás hipp-hoppból (GI 72); hangjának első add-tovább]a (HÁ 17); ez a „nem!" most Műn chen utcáin is felcsattan (BI 238); az „ah" és „óh" énekesei (GI 200); stb.

Melléknevesítés és egyéb szó fajjá válás: a miközömhozzá álláspontjára (HS 240); szégyelltük „soha többé" líránkat (KP 72); ököl- és tekintetnélküli azértis élők (KP 72); stb.

2. 2. Fábry nyelvének stílussajátosságai közül a legnagyobb figyelmet talán az egyéni, leggyakrabban hapax legomenon jellegű szóösszetételek érdemlik, leglényegesebb, legfontosabb mondanivalója sokszor ezekben sűrűsödik össze; s nem véletlen az sem, hogy egy-egy kötetéből összegyűjtött kompozitumai sejtetik a mű tartalmát, a benne rejlő gondolatokat. A Kúria, kvaterka, kultúra című könyv tanulmányaiban például gyakoriak a kvaterka előtagú összetételek: kvaterkamagyarság (21), kvaterka- irodalom (28), kvaterkaesztétika (31), kvaterkaregény (82) stb. Egyéb összetételei is kitűnően jellemzik az általános szellemi és a szűkebb irodalmi regionalizmust és tes- pedtséget. Ilyenek például: uram-bátyám-írók (21), kény elembitang ság (31), restilovag (31), öcsémuramozás (31), mégis-emberek (32), perifériafelelősség (46), vicinális- irodalom (49), restiborkóstolók (33), szalonnacsámcsogás (130), komakritika (200) stb.

— Nagyon sok összetételének elő- vagy utótagjául az ember, emberség, humánum szavakat választja: perifériaemberség (KK 46), ember jóságimádat (KK 119), emberségpedagógia (PP 17), emberségtragikum (PP 23), ember-dac (PP 31), emberistenség (GI 195), gyerekemberség (HÄ 40), világhumanizmus (HÁ 215), Emberirodalom (cím; KP 11), az élet ember-dolgai (KP 43) stb. A vox humana hirdetőjének és vállalójának nyelvében ezek a kifejezések törvényszerűek. A gazdag variálás a frázisosságtól és egyhangúságtól való iszonyodás következménye. Fábry összetételei között persze jócskán akadnak a fasizmus vagy háború lényegét, belső alkatát elmarasztalók is: őrmester-szocializmus (KP 158), őrmester-kultúra (KP 168), kaszárnya-Németország

3 Vö. Koczogh Ákos Az expresszionizmus c. tanulmányával (Gondolat Bp., 1964:79).