Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Rákos Péter: „Hazánk Európa”
Rákos Péter hazánk Európa Fábry Zoltánban lehetetlen csak az embert, az íröt köszönteni. A régi közhely szavai itt mélységesen igazak: őt becsülve magunkat becsüljük meg. Sok kötetre menő és sokszínű életművének értelme egyetlen eszme, egyetlen törekvés, egyetlen harc: az embertelenségben élő ember szózata. Öt köszöntve ezt vállaljuk és igazoljuk. Egész életében időszerű volt, ma is időszerű. Sajnos. A jelé áradó üdvözletek özönébe mit is vegyíthetnék újat, egyénit, elmondatlant? Köszöntőm Fábry Zoltánt egy híveinek szóló híradással. Idén először, valahára, eljut egy kötetnyi Fábry-írás a cseh olvasóhoz. Címe: „Hazánk Európ a“. Fordítója Anna Rossová. Sem itt, sem másutt nem lehet jeladatom ismertetni; de talán nem idegen az ünnepi alkalomtól, ha jelentést teszek a szempontról, amely a válogatásnál s az előszó megírásánál vezetett. Minthogy új miliőben, új olvasóknak kellett Fábryt bemutatni, a cseh válogatásnak — a magyar kötetektől eltérően — összejoglaló jellege van. Anyagát Fábry Zoltán egyénisége foglalja keretbe, melyet a cseh kötet nem mint öncélt, hanem mint példát, mint közép-európai mementót mutat fel. Igyekeztünk, hogy a keletkezésük időrendjében közölt írások egyaránt képet adjanak a harcos antifasisztáról, a csehszlovákiai magyarság szószólójáról s az irodalmárról. Fényképek is kísérik a szöveget, a fiatal Fábry s a mennyezetig érő könyvtárban üldögélő Fábry képe, a Palackposta szép krédójának facsimiléje s Az éhség legendájá nak címlapja. Ogy tűnik, a legszemélyesebb Fábry-kötet, pedig Európa félévszázadnyi történetéről szól. A szerző ebben a felfogásban kötetének egyben tárgya is. Az előszó írásakor el kellett gondolkodnom az életmű tanulságán, iparkodnom kellett megragadni a lényeget, megközelíteni azt a képet, mely Fábryról él bennem s bennünk. Bizonyára mesjsze maradtam a céltól; de a feladat akkor sem volt más természetű. Ideiktatom szemelvényesen, amit a cseh kötetben megkíséreltem elmondani a cseh olvasónak: A beavatottak számára Fábry Zoltán nevéhez a Kassa melletti Stósz község képzete társul. Stósz fenyveseket jelent, tiszta hegyalji levegőt. Fenn a tetőn fürdő és szanatórium, a völgyben kis gyár festői házak között. Itt született Fábry Zoltán, éppen hetven éve. Itt is élt állandóan, néhány kegyetlen történelmi intermezzót leszámítva. Itt él ma is, a köztudatban immár a „stószi remete" állandó jelzőjével kísérten. Rossz jelző. Igaz, Fábry alig mozdul ki Stószról, de ottani remetesége látogatókkal népes. A földszintes kúriában egymásnak adják a kilincset írók, tisztelők, osztályostul betoppanó lelkes pedagógusok, egyszóval zajlik az élet; s ha a remete le akar pihenni kertjének egy szabadon burjánzó zugában, a „dzsungel“-ben, vendégszerető háza kapu
