Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - E. Fehér Pál: Fábry-problémák
E. Fehér Pál ábry-problémák A születésnapok veszélyesek. Könnyen elveszíthetjük a mértéket, s a higgadt értékelés hiánya — még akkor is, ha az ünneplőket tisztelet és szeretet ihleti — nem szokott használni az életműveknek. Fábry Zoltánt ugyan nem sokat ünnepeltük. A veszély annál nagyobb, hogy többet mondunk, mint kellene, talán csak kényelemből, mert a pontos szavakat, a méltatás okos és éppen a helyén levő kifejezéseit bizony nem könnyű megtalálni, de lehet, hogy a bűntudat dolgozik bennünk: mennyivel vagyunk adósai, s mily keveset törlesztettünk eddig! Persze, tudnunk kell azt is, hogy az utóbbi 7—8 év kritikai visszhangjában mindig érezhető volt egy kis ünnepélyesség, egy kis ámuldozás. Ahogyan sorra megjelentek a Fábry-életmű egyes kötetei, melyek egyszerre tárták fel irodalmunk ismeretlen múltját és ugyanakkor csodálatos gazdagsággal ajándékozták meg a jelent — egyre csak arról szóltunk, nagyon kevés kivétellel, hogy: Fábry „a végeken él“, hogy egész életműve „egyetlen hőstett", hogy „fel kell őt fedezni“. Ezek a megállapítások természetesen igazak is, de aztán túl sokat ismétlődtek — érzésem szerint — ahelyett, hogy valóban felfedeztük volna Fábryt, ahelyett, hogy igazán kivételes életművének történeti és politikai koordinátáit megállapítottuk volna, ahelyett, hogy pontosan rögzítettük volna: mit is jelent az ő esztétikája, konkrétan az egyetemes magyar irodalomban és speciálisan a csehszlovákiai magyarok irodalmi életében, ahelyett, hogy olykor — ahol ez szükségesnek látszik — komolyan, valódi megbecsüléssel vitába szálltunk volna vele. íme, a Fábry-problémák lényege. Tudom, hogy a problémák emlegetését sokan hajlamosak tiszteletlenségként értelmezni. Kivált akkor, ha a problémáknak csak a lényegével találkozik az olvasó, mert kifejtésükre egy kisebb monográfia szükségeltetne. (Es milyen nagy szükség lenne egy Fábry-monográfiára!) Mégis, helyesebb, ha a nagy szavak helyett az életmű valóságos arányait kíséreljük meg kibontani. Ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy néhány problémával szembe ne néznénk. Helye Közép-Európában Egyike a legelterjedtebb közhelyeknek, hogy Fábry a közép-európai valóság magyar írója, kritikusa, szemlélője. Valóban, Fábryt különleges helyzete szinte predesztinálta erre a szerepre. Magyarként, egy nemzeti kisebbség írójaként élt a két világháború közötti Európának
