Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - E. Fehér Pál: Fábry-problémák
talán legdemokratikusabb államában. Megigézettje a kommunista eszméknek. Főmunkatársa egy olyan folyóiratnak, a „Korunk“-nak, mely arra törekedett, hogy a korszerű európai gondolatot éppen ott, abban a környezetben — Közép-Európában — tegye érvényessé, ahol a magyarságnak, annyi szenvedés, kudarc után, meg kellett találnia új helyét. Fábry Közép-Európa-élményét döntő módon magyarság-élménye határozza meg. Másként nem is történhetett. Voltak, akik a levert forradalom., Trianon után a leghevesebb nacionalista eszmék, ’.a provinciális bezárkózás (ez a kettő óhatatlanul együtt jár) kínai fala mögé vonultak vissza, s itt szövögették álmaikat a magyar „kultúrfölényről", a „nem, nem, soha“ különféle változatairól... Es voltak, akik felismerték: a magyarság számára csak az jelent megoldást, ha jélreérthetetlenül, egyértelműen a haladás ügyével kapcsolja össze a sorsát. Hosszú és mindmáig ismeretlen névsort sorolhatnék fel: Lukács Györgytől Gaál Gáborig, Balázs Bélától Fábry Zoltánig, Gábor Andortól Illés Béláig és tovább. Részben az emigráció, illetve a kisebbségi lét kényszere, részben egy felismert történeti szükségszerűség követelménye volt, hogy orientációjuk, a marxizmus alapvető élményén túl, a közép-európai kultúrák felé is irányuljon. A probléma: mennyire valósult meg ez a program? Fábrynak sok cikke, tanulmánya van cseh és szlovák írókról. Nemrégiben a „Rudé právo“-nak adott nyilatkozatában Capeket és Vančurát legkedvesebb írói között emlegeti. Megrendítő vallomás Fuőíkról szóló lírai hevületű elemzése, mely kimutatja, hogy az a fiatal kommunista vezető, aki a harmincas években a Sarlóval való tudatos együttműködés szükségességét hirdette, nem tehetett mást a fasizmus legsötétebb esztendeiben, mint vállalta sorsát. Az is kétségtelen, hogy Fábry publicisztikája sok rokonságot mutat a kortárs cseh és szlovák publicisztikával. Egy részletesebb elemzés feltétlenül kimutathatná a rokonságot például Karéi Čapek késői publicisztikája (olyan cikkekre gondolok, mint a Lekce déjin, az Epištola k sudetským Némcüm, vagy a megrendítő utolsó üzenet, a Pozdravy) és Fábrynak a harmincas évek végén írott tragikusan nemes alkotásai között (főleg a Palackpostában összegyűjtött írások). Sőt a párhuzamot még tovább is lehetne folytatni. Az éhség legendája engem például sok momentumában annak a Miroslav Ircsánnak a Karpatszka nics (Kárpáti éj)-jére emlékeztet, aki Galíciában született, ukránul írt, a húszas évek elején Prágában járt egyetemre, barátja volt JiH Wolkernak. Ircsan ugyanazt a végső nyomort, a kapitalizmusnak ugyanazt a fertelmét mutatta be, a riportázs eszközeivel, mint Fábry. S ugyanolyan alapállásból: a kisebbség, a nemzeti létében is veszélyeztetett proletár alapállásából! A párhuzamok azonban a történelmi fejlődés szükségszerűségei. Fábry munkásságában a csehszlovák polgári demokrácia politikai hatása figyelhető meg. A cseh kulturális élettel vállalt közössége is elsősorban politikai ihletésű. Fábry közép-európaisága — egy költő programja. Valójában az ő életművén belül a „híd-szerep" program inkább. Munkásságában a német-élmény, az Ady-élmény sokkalta erősebb, semmint helyet engedne más kultúrák mélyebb befogadásának. Fábry közép-európaisága Adyéhoz hasonlít. Az azonosságot egy különbséggel szeretném megvilágítani. fózsef Attila közép-európaisága egy tudós alapozású, nagyívű, többé-kevésbé tudatos munka része. Ady közép-európaisága testvéri ölelés. Felismert törvény, melyben élnie néki még nem adatott meg. Egy szükséges igazság, melyet meghirdet, hogy az utódok és a jelen így éljen. De a kultúrák valóságos találkozásának megszervezése másokra várt. Fábry a társadalmi parancs rangjára emelte a közép-európai gondolatot. A gondolat gyakorlati végrehajtásának tervét azonban mások dolgozták ki. Ez nem érdemeinek csökkentése. Ellenkezőleg: valóságos szerepének hiteles rögzítésére tett kísérlet.
