Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Győry Dezső: Az induló Fábry idézése

váltatlan poszton állók szerepe jutott ki nekünk. Félvállról kezelt adalék, elfelejtett függelék voltunk, és lettünk, ha úgy tetszik: tehertétel. Mindkét oldalon

— határon innen és határon túl — számadásokba és közönybe kalkuláltán: leírt vagyontétel. Az egyszer cinikusan intonált Morituri te salutant pózos hangvétele nem is volt olyan véletlen elírás.

... Két nemzedéknek nem volt kristályosító pontja: irodalmi folyóirata. Ha most van, akkor ez a magyar fiatalok első számú ügyévé lép elő. Az ő kezükben van — tollaik hegyén, írógépeik billentyűjén — a vox humana népének mondanivalója és jövője. A szlovákiai magyarság irodalmával áll vagy bukik.

(Fábry Zoltán: „Ideje már bizony“, 1958, az induló Irodalmi Szemle vezércikke.)

1966

Európa első elrablása mese volt, monda volt. Zeusz bikaálarcos szöktető kalandja a föníciai királylánnyal, Európával; és már ez az első elrablás is szörnyet nemzett, emberfaló emberállatot, a krétai Minotauroszt. Európa utolsó — német — elrablása azonban egy emberfaló szörnyháború likvidálatlan fertőzéseként tovább élhet és hathat ma is.

Európa elrablása: a cím kétfelé mutat. Vissza és előre. Tárgya, anyaga Európának a nácizmus által való okkupálása. Ezzel a ténnyel, visszhangjával, hangerősségével, hangvillájával mér meg minden mai rokonvonást, ismétlési lehetőséget; és ahol a hangfekvés egyezik: megszólal, jelez, nyilaz, figyelmeztet. A tegnap rettenetét a holnapra vetíti, így állapítva meg a jelen konstellációját.

(Fábry Zoltán: Európa elrablása, 1966.)

Németh Lászlóval a kertben (1966)