Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Győry Dezső: Az induló Fábry idézése

Győry Dezső

az induló J^ábry idézése

A magunkat is becsülő ünnepi drapériák és zászlók suhogásában Fábry Zoltán nagylvű s áldott-hatású élete s eddigi hatalmas életműve mögül egy törékeny, sápadt, égőszemű fiatalember néz rám. A messzi múltból. Alig huszonötévesen. De már indul és indít, tanul és tanít, emelkedik és emel.

írásaiból néz felém. Irudalom és magyarság, Európa és embertestvériség — mondja. És a világháború főbekólintott, ocsúdó hajótöröttjeinek társkereső szigetén, kínlódva, levegőért kapkodva mihelyst fölfedezzük: félni és félteni kezdjük őt: az elnyűtt test gyönge edénye meddig bírhatja ezt az erős, örök-emésztő lángot?

Milyen öröm, hogy ezt a gyámoltalan, szerető aggodalmat most boldogan szemébe vallhatjuk.

Az a sziget ott sokáig, a húszas évek közepéig, a Kassai Napló irodalmi melléklete volt. Hozzá hasonlóan sápadt — de még nála is fiatalabb — első-lobogású poétaember, ott fogtam vele először kezet.

A levelesláda fenekéről az emlék-herbáriumból, három ifjúkori kézfogás írott képe került most a kezembe. Kézfogások: ma már tudom — egy életre.

De hagyom az ódát. Inkább az első találkozásaink ifjú Fábryját idézem magam elé:

Ki volt akkor nekem (és nekünk) — az ifjú Fábry?

Mondja el az egykori vers, hogy már akkor is Fábry Zoltán volt.

Mikor a Madách-kör miatt a „százötszázalékos“ magyarok kitették. a szűrömet a losonci YMCÁ-ból és a Kassai Naplónál kötöttem ki, már „A láthatatlan gárda“ verseit írtam és a „láthatatlan gárda“ alatt elsősorban Simándy Pálra és Fábry Zoltánra gondoltam. S mikor jelentkeznem illett az irodalmi közéletben, úgy éreztem: nála kell jelentkeznem. A rombolva építőnél, a haladó rajvonal szenvedélyes hangú, kérlelhetetlen kritikusánál. A szárnytisztesnél.

A Kassai Naplóban megjelent „Ezért még érdemes élni“ című neki dedikált versemmel „jelentkeztem“ nála 1925-ben:

így van: csata az élet. Se eleje, se vége.

Nagy rajvonalban görnyed az emberiség, és én most kimentem a szélekre, ahol veszedelmes a járás és komorabb a csönd, és már hallatszik a dúló problémák hullámverése, ahogy odavágódnak a mindenség zátonyához.

Három emlék az ifjúság herbáriumából