Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Fábry Zoltán: A kor tükrében

1936 Az a tény, hogy ma itt össze kell gyűlni, hogy az életért és békéért tüntetni kell, hogy az életnek és békének kell meggyőzni és megtartani embereket: mutatja, micsoda végzetes utakra tévedt az emberiség. Ami a világ legtermészetesebb dolga: az élet, a béke, a munka, ezért ma verbuválás, agitáeió folyik. Az életért tüntetni kell, a békének propagandát kell csinálni. Micsoda abszurdum, micsoda fordított helyzet. Ez megcsúfolása minden emberi logikának. Ma ott tartunk, hogy be kell bizonyítani, hogy az élet és béke egyet jelentenek és jót, ahogy a halál és háború is csak egyet jelenthetnek és rosz- szat. Es ezt magyarázni, bizonyítani kell olyan embereknek, akik állatmád szenvedtek a háború alatt, akik látták a hullahegyeket és tudják a következményeket! A csordaállattá visszafejlődött homo sapiens a huszadik században újra a háborúban találja meg az élet értelmét.

(Fábry Zoltán: Vigyázzatok a strázsán. A kassai békenapon 1936. augusztus 23-án tartott beszéd.)

1936 A spanyol polgárháború egyetlen napirendi pontja: a nép. A népérdek, a népjólét, ami mint nemzetigazság eddig ismeretlen volt Spanyolországban. Csak aki ezt hozza, csinálja és valósítja: nem bűnös a fegyverforgatásban, mert csak annak a golyója, fegyvere és vitéze nyerhet történelmi igazolást és emberi bünbocsánatot. A népérdek mindenekfelett, a szegénynemzet jussa mindenekelőtt!

Amikor végre akadt spanyol kormány, mely a kizsákmányoltak és analfabéták földjén emberi értelmet akart adni a tömegéletnek, akkor idegen pénzzel és pogány haddal krisztusi igéket huj-huj-bajrázva és nemzeti színeket lobogtatva előrerobogott Franco: a hazugság, mint mentség, a fegyver, mint lényeg. A spanyol polgárháború egyetlen vádlottja: a fasizmus. Mert célja egyjelentésű: megakadályozni a népérdek megvalósulását, elgáncsolni szegénynemzet jussát^

(Fábry Zoltán: A könyvmáglya védelme, 1936. nov. 27., dec. 4.)

1938 A mi kisebbségi sorsunk — melyben azonban szabadabbak, keményebbek és emberségesebbek lettünk — a mi magyarságunk — mely nem roppant gerincbe és nem szédült kalandokba —, nem lehet hamis nyomtaték egy a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb és országra-világra szóló jogtalanság és igazságtalanság realizálására. A német világuralomnak mi nem akarunk apropója lenni. Válaszunk egyszerű, a magyarság legkeservesebb elveszejtő szolgasorsához mi nem szállíthatunk — alibit! Mi revízió alatt tényleges és mindenkire egyformán kiterjeszthető demokratikus nemzeti és szociális szabadságot értünk. De amíg Magyarországon a Féja Gézák futószalagon kerülnek a bíróság elé, amíg a nemzetmentő írók törvényes sorsa a börtön permanenciája, amíg a szociális téma — a hárommillió magyar koldus — örök és változatlan, és amíg ennek ellensúlyozására a zsidótörvény, csak a kisebbségi gúzs példaképét: a német totalitarizmust vigyorogja, addig mi többre becsüljük azt a „rabságot“, mely nem szolgáltat ki porosz csizmák talpnyaló cselédeivé és tömegsírokat trágyázó ágyútöltelékeivé. Szolgalelkűségnek, barbarizmusnak, em- berségtapodásnak szálláscsinálói nem leszünk!

(Fábry Zoltán: Revizionizmus: Made in Germany!, 1938. május 1.