Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Fábry Zoltán: A kor tükrében
a kor tükrében 1929 t * Mt t Az ifjúság: indulás. De mért kell már az indulásnál megrekedni, ide-oda topogni, meggyávulni, kísérletezni, felfedezősdit játszani, és kenyér helyett, harcos segítés helyett csak szóvirágokkal, üres igékkel, Szabó Dezsővel „forradalmasítani“, vagy ha úgy tetszik: falazni? A kísérletezésnek, tapogatózásnak nincs értelme, amikor célegyenesen meg van húzva a működés, a segítő munka mai szociális iránya: osztályharc! Minden más csak ennek az útnak világító tisztaságát és erejét gyengíti, az osztályöntudatot kisebbíti, mert idegen, zavaros, dekoratív vágányokra csalja, hogy így izolálja, közömbösítse, harcra képtelenné nullázza. Mi más ez, mint ékverés, konkolyhintés? (Fábry Zoltán: Etnográfiai szocializmus, 1929. Az „ifjúság“ alatt a sarlósokat kell érteni. Szerk.) 1931 ■ ■ Sziovenszkó Kosúton lett történelem: vérrel aláhúzott, igazságtalan valóság. A csendörgolyó szociális valósággá, váddá avatta a magyar kisebbségi sors itteni nincstelenségét. A magyarázó szöveget a Major-per szolgáltatja... Egy ember csak nyolc hónapot kapott, mert ártatlan. Mert gyáva csendőrgolyók három munkáséletet oltottak ki, „mert a haza üdve igy követelte, mert a törvény, a rend ezt parancsolta“ (az egyik csendőr vallomása). Egy ember ártatlanul nyolc hónapot kapott, mert cseh csendőrök a tőkét kiszolgáló kolo- nizátorok minden brutalitásával a magyar földszegények és nincstelenek kenyeret sikoltó tömegébe lőttek. (Fábry Zoltán: A Major-per 1931. április 30.—júl. 13.) 1939 ■ “ Csehszlovákia Európa jólétszigete. És ennek... ma kínos szenzációja van: Kárpátalja. A köztársaság keleti részén, messze a hangadó bankoktól, minisztériumoktól, parlamentektől, messze a Hradsintól, sportpályáktól és szerkesztőségektől, emberek, csehszlovák állampolgárok élnek, éheznek és nyomorognak oly módon, oly állati sorban, amilyenre nincs példa Európában. De mert Csehszlovákia ennek az Európának jólétszigete, ezt a tényt nem szabad elhinni. Szlávik belügyminiszter önmagát és megszeppent pártját vigasztalja: tendenciózus hamis hírek kerültek a sajtóba a verhovinai éhínségről, átlátszó kommunista agitáció az egész. A kormánysajtó sajnálatraméltó kulijai hazugságot hazugságra izzadva sietnek falazni: Ludwig Renn és Gerald Hamilton felültek az ungvári kommunistáknak, akik már előre betanították az embereket, hogy hogyan szimulálják az éhséget, hová dugják el a kalácsot és a húsosfazékból a tyúkot, a külföldiek megtévesztésére, aztán rongyokba és tüdővészbe, meg lueszbe és degeneráltságba maszkírozták a ruszinszkói Kánaánt. (Fábry Zoltán: Az éhség legendája, 1932)
