Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Fábry Zoltán: A kor tükrében
a kor tükrében 1933 ■ A kapitalizmus utolsó szegénylegényeit szabadította az emberiségre: a mindenre kapható „beszámíthatatlan“ őrülteket, betegeket és gonoszokat, hogy gyilkossá, őrültté fertőzzék az embert, hadszíntérré a földet. A gyilkosság kultúrája az emberiség szegénységi bizonyítványa: állatélet cáfolhatatlan bizonyítéka. A német gyilkosiskola az emberiség halálos ítélete lehet. A német fasizmus kultúráját és célját látva, van még aki nem tudja célját és értelmét emberi életének? Van még. aki kitér a korparancs elől: harcot, munkát a fasizmus ellen, vétót a kapitalizmus utolsó gonoszságának! A német fasizmus nem lehet az emberiség szegénységi bizonyítványa. Felvilágosító harcunknak egy célja van: bebizonyítani, hogy a fasizmushoz emberségnek és szocializmusnak semmi köze. A fasizmus a kapitalizmus szegénységi bizonyítványa. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy több legyen és utolsó dokumentum legyen. A kapitalizmus halálos ítélete. (Fábry Zoltán: Gyilkosok járnak közöttünk, Az Ot, 1933, 5) 1936 Guernica: a baszkok szent városa, embereivel együtt eltűnt a föld színéről. Amíg élt, senki sem tudott róla, de halálában halhatatlan lett. Guernica agyunkba és szívünkbe égetett világnév, amit letagadni, elfelejteni többé nem lehet. Világnév, mely világveszedelmet asszociál. Guernica a fasizmus tükörképe, barbarizmus legtermészetesebb, tehát legcáfolhatatlanabb tette: gyilkosság) Aki ezentúl fasizmust mond, az Guernica nélkül többé nem mondhatja. (Fábry Zoltán: Guernica: Kisebbségi temető, 1936) 1936 A fasizmus: háború. Hitler: háború, Mussolini: háború. Mindenki, aki Hitlerben, Mussoliniben, a fasizmusban mást vél és tud látni: háború. A háború, ami még mindenkinek ott ég a csontjaiban, ereiben, idegeiben. A háború, mely világtiltakozássá és világfogadkozássá öklösödött: „Soha többé!“ Ami 1918- ban a halálszabadulás pillanatában lehetetlennek látszottt, az íme 1936-ban ténnyé valósítható. Csak új jogcím kell, új magyarázat, új igazolás és a tömegnyomor tömegsírba torkol, a krízis háborúba. Az imperializmus tizennégyes magyarázatai elszürkültek, elkoptak, többé nem hatnak, nem villanyoznak. Valami egészen újat kellett produkálni, új apellátát, korszerű, szociális toborzást. Valamit, ami teljességet igér, ha teljességgel adóznak. (Fábry Zoltán: A kultúra védelme, 1936 tavaszán Szlovenszkő és Kárpátalja városaiban tartott előadás.)
