Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - B. Nagy László: A jellem felelete

jelzi, az a hallatlan erőfeszítés, mely egyszerre tört társadalmi változásra és korszerű világszemlélet kialakítására, s melynek Fábry Zoltán életműve nemcsak integráns részét képezi, de morális súlypontját, alapját is — Sinkó Ervin, Gaál Gábor, Bálint György munkásságával együtt — biztosítja. Űj kötetével teljessé vált a felszabadulás előtti írt tanulmányainak kötetbe gyűjtése — az irodalom történelmi érvényének fölfedezése!

Erre a „valőságirodalomra“ figyelni kell — még inkább esztétikai, etikai tanításait megszívlelni, napjaink irodalmi gyakorlatában — és nemcsak irodalmi gyakorlatában — hasznosítani. Mert személyesen megszenvedett, keményre kristályosult igazság ez, melytől semmi sem idegen, ami emberi, és minden gyűlöletes, ami embertelen. Mintha nem íródtak volna a Paul Valéry egy könyvét kommentáló sorok, holott éppen három évtizede, hogy papírra vettettek. „Valéry a mai kor összehasonlíthatatlanságát húzza alá... Ha a jellemvonások példa nélküliek, akkor a következmények se lehetnek mások. Aki itt hallgatni tud, az a szellem hozzáadása nélkül engedi útjára a jövőt, ami most még alakítható, és csak most alakítható... De maga a diagnózis nem elég, a szellemnek a rendkép-kialakításában aktív részt kell venni." Ügy is mondhatnánk, József Attila szavaival (aki nem cáfolja, de nyomatékosítja a nagy francia költő éppen nem poéte pur-re való igazát): „Én nem fogom be pörös számat — a tudásnak teszek panaszt!"

Fábry Zoltán — írói munkásságának négy és fél évtizede alatt — ugyanígy. Életműve egy jellem felelete. Egy jellemé? A jellemé. S igazolják, fedezik ezt a tulajdon szavai: „Humanizmust csak az példázhat, akinek magatartása mindig etikus volt. Az etikai folytonosság a humanizmus eldöntő garanciája. Erkölcsi állhatatosság nélkül nincs humanizmus.“ És nincs egyéb sem.

...A győzelemig emelkedő emberi méltóság síkján keresi Fábry a művészi értékeket is, csupán ehhez az emelkedő emberi méltósághoz viszonyítva lehet és kell mérlegre tenni a művészetet, minden szellemi alkotást. Ezért fordul figyelme idehaza Kölcsey, József Attila, Móricz, Mikszáth, a világ kultúrájában: Descartes, Kant, Rabelais, Gorkij, Korolenko, Majakovszkij, Chaplin, a Mann- fivérek, és ismét idehaza Jilemnický, Bezruč, Fučík, Hašek felé; idehaza, mivel Fábry hazáját a magyar, a cseh és a szlovák nép testvéri együttélésében látja.

... Fábry szlovák fordításban megjelent cikkei és tanulmányai gyarapodást jelentenek a szlovák irodalom számára. Csak látszólag nyilvánul meg bennük irodalmi és társadalmi jelenségeink, problémáink külső szemlélete. Csak látszólag, mivel Fábry életművével, irodalmi munkásságával a csehszlovákiai kulturális élet szerves része. Mindezt számbavéve, s tekintettel a válogatás tartalmazta értékekre, a magyar és a szlovák kultúra további közelítésére, nagyra kell értékelnünk a Szlovákiai Írószövetség kiadóvállalatának kezdeményezését, Milan Piiút professzor gondos válogatását és előszavát, amely hű képet ad Fábry Zoltánnak, az imperializmus kérlelhetetlen kritikusának, a kiváló gondolkodónak, aktív harcos humanistának életéről és művéről.

(Juraj Špitzer: Az igazság és béke harcosa, ISz, 1959/297)