Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Bábi Tibor: Stószról Jövet (vers) - Fodor András: Küldetés (vers)

NÉMETH LÁSZLÓ

A KÍSÉRLETEZŐ EMBER

Németh László:

„...a sajkodi magány 2 stószinak ...“

MAGVETŐ, BUDAPEST. 1963

■ Fábrynak cppen az a legnagyob érdeme, hogy csúcsokra törő izzó igényességét oda merte és oda tudta szelídíteni irodalmunk szerény adottságaihoz. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet Fábry a másodvirágzás és a „zárójeles négy év“ kényszerű hallgatása után az irodalmi nevelés, az eszmél- tető,, felvilágosító és mozgósító irodalomkritika terén magára vállalt és végzett ... Meg tudta találni azt a hangot, alkalmazni tudta azt a mértéket, amely az adott pillanatban a legmegfelelőbb volt. (Turczel Lajos: Kritika és mű, Fáklya, 1956, 3. sz.)