Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Bori Imre: Fábry Zoltán

ILLYÉS GYULA

INGYEN LAKOMA

TANULMÁNYOK, VALLOMÁSOK

Illyés Gyula:

„...köszönettel mindazért, amit ■ az irodalomért, a tisztesség megmentéséért tett...“

Monománia; az író 250 oldalon keresztül szakadatlan visszatérő, megújuló változatokban mutatja be a szervezett regresszió igazi arculatát, s megmutató, feltáró, leleplező ábrázolásával megállás nélkül cselekvő eszmélésre, foganatos állásfoglalásra ösztönzi az olvasót...

Kétszázötven oldalon keresztül, ezernyi változatban tér vissza a „vezető tétel“. Idézni belőle céltalan és meddő: el kell olvasni azoknak is, akik már előbb olvasták; mert egyre új és egyre élményesebb. Monománikus megszállottság feszítő kínja szülte meg e cikkeket, a teremtő feszítő izgalma vibrál bennük, amelyet azonban írójuk mértéktartó önuralma, a művész tudatos formagondja fegyelmez. Különös megragadó ellentét: belső láz és külső higgadtság. A művészt dicséri. Nyelve — a Fábryé. Szóképei, gazdagsága, kifogyhatatlan szófűzései, meglepő, egyre új árnyalásai lenyűgöznek. Könyve etikus tett és egyben esztétikai élmény. De legelsőbben: a szellemember ébresztő, harcos üzenete szellemhívő katonáihoz. (Neufeld Béla: Fegyver s vitéz ellen, Korunk, 1937.)

SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1964