Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Balogh Edgár: Lelki zarándoklat Stószra
Balogh Edgár lelki zarándoklat Stószra Itt már gyenge a baráti szó, s csak kutatóállomás, számítógép tudná nagyon alapos, több kötetnyi jelentésben, monográfiában kifejezni, mit is jelent számunkra Stósz. Egy író-ember ott alapállást foglal el, említik is a „stószi mérték“-et, nemzedékek kérdéshullámai, korszakok ellentmondásai, földrajzi övezetek és gondolati körök sürülnek ide, metszik egymást és oldódnak fel az emberség képletében, s szomorúságunk csak az, ha kevesen igazodunk a stószi dokumentáció felé. Valami nagyon meleget, szépet, barátit írnék-iizennék Fábry Zoltánnak innen Kolozsvárról, ahol Gaál Gáborral közös lapja, a Korunk megjelent s folytatásban ma is újratermeli el nem évülő igazságait, de oly komor az idő, oly fenyegető mindaz, amitől Stósz óriási felkiáltásként, lobogó jelzésként mindig óvott, s oly jelentéktelennek tetszik mindennapi ágálásunk az ő egyetemes tételeihez képest, hogy visszahőkölök a nyájas fraternizálástól, meg- édescdett stószi emlékeimtől, s mint idegen bölcs közeledem ama kis mánta falu csillaga felé. Mert nem remeteség az a magány, hanem teljes koncentráció gyújtópontja. Valaki ment maradt az általános múlandóságok apró-cseprő gondjaitól, a mindennapos hercehurcától, ezek fölé áldozta magát, s őrhelyéről különbül lát, összefoglalóbban ítél, mint mi a sokadalmakban. Legjava párlatában — írásaiban — jut el hozzá az egész világ, s gondos kapcsolórendszerével feldolgoz, definiál és ítél. Túllátott egy liberális demokrácia önteltségén, s a szocialista világot is figyelmeztetni tudja minden anti- humánum és háborús nihilizmus lappangva közelgő vagy éppen már hivalgó veszélyeire. Megteheti, mert nem katonai vagy közügyi szakértő, aki valószínűségszámítások taktikájával sakkozik, hanem lelki szeizmográf. Arra remeg, hogy valakik bárhol mire gondolnak, mire vágynak, mit forralnak, mivel áltatják magukat és mákonyítanak mást, s ez az ideológiai ébrenlét és készenlét nemcsak az ellenségre figyelmeztet, hanem a bennünk lappangó aluszékonyságot és megalkuvást, a dolgoktól agyonelfoglaltak szürke prakticizmusát, a gyanútlanok naivságát, a feledékenység kórját is leleplezi. Van persze Pugwash is valahol Kanadában, s Bertrand Russell a maga matematikai logikájával kiszámítja, megidézi, vitába bocsátja az atomháborús veszély s minden törvénysértés rémeit és gazembereit. És van az afrikai őserdőben Lambaréné, ahonnan holtig hirdette és ápolta az emberfaj testvériségét, a világbékét az öreg orvos és Bach-orgonista Albert Schweitzer, gyakorlatilag és zenéig mélyítve a pacifizmus szépségét. Es van Jasznaja Poljana csendje, ahová Tolsztoj Leó emlékéért zarándokolnak el ember és béke szerelmesei, és közelebbről van itt, Románia közepén, Kisbacon,
