Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - DISPUTA - Tőzsér Árpád: A „Vetés” irodalmunk folytonosságában

Míg Szitásinál mindez egy kicsit cél, a fenti idézetből jól látható, hogy Németh mindezzel küzd, úrrá akar lenni az érzékei közvetítette káoszon, látomásokon. Csakhogy ennek a törekvésnek, sajnos, egyelőre annyira a kezdetleges szakaszánál ítart, hogy beküldött versei többnyire csak verskísérletek.

Míg Szitási és Németh István esetében a „jelentés“ a kifejezési eszközökkel együtt formálódik, alakul, addig Cilling Erzsébet és Sim'kó Csaba a vers anyagával többnyire csak hitelesebbé, pregnánsabbá, árnyaltabbá teszi a jelentést. Innen biztonságosabb, megbízhatóbb, de ugyanakkor bizonyos vonatkozásokban mégis problematikusabb verselésük. A mondanivaló elsődlegeisSége ugyanis hamarább hoíz eredményt, de buktaltót — ebben az esetben sizimpüfikálást is.

Simkó Csaba verse, az Ebben az elhagyott éjszakában verstanilag szinte hibátlan (ISz, 1966/4):

De mivel a „mondanivaló“, az alaphang („elhagyott éjszaka") már racionálisan adva van, s így a horizontális mozgási telrület kicsi, a szerző a témában vertikálisan, azaz jelzőkben és érzelmeiben kénytelien mozogni. S így (kerülnek a fenti markáns sorok mellé az ilyen sláger ízű, a témánJak csak a felszínét súroló érzelgősségek:

A két idézett versszak közül az első erős, a konkrét és elvont képek váltó- tatásával kifejezővé tett rész, de a második Szakasz utolsó két sora már közhely. Hogyan kerülhettek ezek az anakronisztikus „boldog álmú" parasztok ebbe ■a modem versbe? Nyilván úgy, hogy túlságosain nagy völt a kísértés: az este

kéklett a koponya, s mellkasán a nyakkendő széles lepedőkben fedte a teret. A fogain méreg s a csillag fekete vére.

Ránkmeredt nagy állat-szemével, mint a gyerek."

(Emlék)

„A vonuló napi dühöket befedi a lehulló csillagok pora.

Kocsmák falához dőlnek

és végül kiégnek a száműzött álmok.“

„Ha nem hiszel az estém fájdalmában, nem fogsz te hinni, tudom, már soha.

Ha tudsz, most szeress egy kicsit.

Lassan lehullnak a kék szirmú virágok.“

A közhelyesség veszélye meg nyilvánvalóbb az Este c. versben:

„Valahol messze mozdul a város. Neon alá állnak a tegnapi remények — és kinyitnak a bárok.

Az antik éjben aláhull egy romantikus csillag; most térnek nyugovóra a boldog álmú falusi parasztok.“