Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - FIGYELŐ - Miroslav Horníček: Hat humoreszk

Tudom, holtbiztosán tudom, hogy tegnap ott kellett volna lennem valahol, de de a másik fél határozottsága csakúgy, mint határozatlansága veszélyeztetheti és megzavarhatja a mi határozottságunkat is. Minduntalan visszatérek ehhez a gondolathoz, s a gondolat is visszatér hozzám. Magamban ismételgetni kezdem: tegnapelőtt, tegnapelőtt, tegnap, ma. A holnap csak jön. Tegnapelőtt a tegnap előtt volt. A tegnap már elmúlt. Mikor? Tegnap. A ma után holnap lesz, a holnap után holnapután. Gyakori ismételgetéssel az egyébként egyszerű szavak elszakadnak értelmüktől. Ismételgessék csak: egér, sár, hegedű, fésű vagy vonat. Kis idő múlva rémkép lesz belőlük, fejünkben lebegő üres szó, akusztikai vigyor. Pedig csak egyszerű tárgyak egyszerű elnevezései. De a holnapot, a holnaputánt, a tegnapot vagy a mát nem korlátozhatjuk egyetlen szilárd fogalommá. Ezer és milliárd ma és holnapután és tegnap van. Közülük mindegyik minden volt, minden holnaputánból ma lesz, és minden tegnap volt ma és holnap is. Gyermekkorunkban játékból addig-addig forogtunk körbe, amíg elszédültünk, és elestünk.

Azt mondtam, hogy minden holnap volt már és lesz még valami? S éreztem, lassan elszédülök. És volt-e vagy nem volt minden tegnap holnap? Volt, vagy csak ezután lesz? Nemcsak a sorrend bizonytalanságától tántorogtam, de azért is, mert nem tudtam, a holnap balra vagy jobbra van-e a holnaputántól, s hogy a tegnap fölötte vagy alatta van-e a mának.

Egyszer a feleségem a barátnőjével, Mártával töltötte a szabadságát meg a Márta férjével, Miroslav Dvofákkal, aki viszont az én barátom. Én nem voltam ott, ez a három ember ugyanis éppen elegendő ahhoz, hogy a bonyodalmak és szerencsétlenségek egész sorát vigye véghez. Az eset, amit elmondok, a hegyekben történt, ahol minden mindentői messze van, de ők ezt is csak a hegyek valami kivételes bájának, sőt előnyének tekintették. Egy nap azt mondja a feleségem a barátomnak, hogy itt és itt ezt és ezt a filmet vetítik. S bár az itt és itt nagyon messze volt, a barátom buzgó érdeklődést mutatott, ő ugyanis éppen ezt és ezt a filmet szeretné látni mindenáron. Mivel ismeri a feleségemet, még legalább ötször megkérdezte, nem tévedett-e az itt és itt és az ez és ez fogalmában, de nejem — mivel szintén ismeri önmagát — nevetséges aggodalomnak minősí-' tette barátom kételyeit, őt pedig udvariatlan fickónak bélyegezte.

így hát a barátom nyomban ebéd után elindult a moziba, furkósbottal és batyuban élelemmel. A két asszony a házikó előtt állva hosszan integetett utána, a hegyekben ugyanis messzire lehet látni.

Elmúlt a délután, közeledett az alkony. A hegyekben csodálatos a naplemente. Ilyenkor az emberen nemcsak merengő hangulat lesz úrrá, de agyát olyan gondolatok tömege lepi el, mely a hangulattal karöltve a lélek és gondolkodás állapotát idézi elő. A gyerekek akkor még kicsinyek voltak, s a két asszony, miután a kicsinyek álomba szenderültek, kiült a verandára, hogy az alkony adta élményt élvezze. Márta, aki elmélkedő jellem (a Haná vidékéről származik), ezekben a percekben — mint bevallotta — saját gondjain töprengett, feleségem pedig, aki költőibb lélek (havasalföldi) lábát egy dézsa meleg vízben áztatgatta. így üldögéltek, a völgyet bámulták, ahonnan árnyat véltek kiemelkedni és az égből aláhulló árnnyal összefolyni, s fejük fölött csendben előbújtak a csillagok.

A csillagos ég az est csalhatatlan jele volt. Miroslav barátom még jóval előbb, két órai gyaloglás után megállapította, hogy feleségem első adata téves. Megérkezett ide és ide, de aznap a helyi moziban nem volt előadás. Azt tudta, hogy a helységnek két mozija van, és hogy a filmet akkor biztosan a másikban fogják vetíteni, a másik mozi viszont az elsőtől egy órányira esett. Az élelem már elfogyott, s a cipő — összement. Barátom kegyetlenül szenvedett. Öltözködésben utól- érhetetlen szakértő, s ha útközben a zakója megy össze, biztosan tudja, mitévő legyen, de cipőügyben pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik laikus. Levetette, és mezítláb Indult a másik mozi felé.

A másik moziban volt előadás. Persze, nem ezt és ezt a filmet adták, ellenkezőleg, olyan filmet, amire a barátom nem volt kíváncsi, olyan filmet, amit még egy olyan erőtlen, boldogtalan vándor sem hajlandó végignézni, mint ő.

Fogta magát, elindult hazafelé: nekivágott a háromórás útnak. Akkor már az ő feje felett Is előbújtak csendesen a csillagok, csak hát szegény meg se látta őket, nem volt valami derűs hangulatban.