Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - FIGYELŐ - Miroslav Horníček: Hat humoreszk
s mint minden rab teremtmény, minden adódó alkalmat felhasznál az ostoba, dühödt szökésre. Meddő erőlködés hívni, csalogatni, kergetni vagy büntetni. A nehezen megszerzett szabadságtól mámorosán rohangál a faluban, a réten, a környéken, amíg csak meg nem éhezik. Van úgy, hogy egy napig éhezik, máskor három napig is. Ha láncon raboskodik, minden közeledésért, minden szóért, minden simogatásért hálás. Ha szabadon mozog, nem ismer senkit. Ügy rohan, mintha a szabadság nagysága a lefutott méterek négyzetével növekedne. Rögtön ráveti magát a szembejövő motorbiciklire, s ez a mozdulat az irigység kifejezett jelrf: nem látott még motorbiciklit a bódéjához kötözve, és gyűlöli korlátlan mozgás- szabadságáért. Hosszú ideig kutattuk a módszert, hogy rábírjuk a visszatérésre, és kísérleti úton megállapítottuk: a félelem majdnem olyan hatásos, mint az éhség. Pincsit meg kell ijeszteni. Emlékszem, hogy apám valamikor régen ráijesz- téssel semmisített meg egy kutyát. Nem akarta bántalmazni, tulajdonképpen semmi rosszat nem tett vele. Hivatalából hazafelé jövet, a folyosón rárontott a szomszéd kicsi, de vad borzebe. Ismerték egymást, mármint az apám meg a kutya, de a kutyát az ismeretség sem gátolta újabb, állandó támadásaiban. Esett az eső, s apám éppen összecsukta az esernyőjét. Abban a pillanatban rontott neki a kutya, s apám a nedves esernyőt hirtelen még egyszer kinyitotta s a kutyának szögezte. A borzeb ismerte az életet, ismerte az éjszakát, ismerte a vizet is, tudta, hogy az éjszaka rendszeresen s az eső ritkán érkezik, de mindeddig nem sejtette, hogy a kettő együtt ilyen nagyerejfl jelkép formájában — vizes esernyőként — föllázadhat ellene. Apám ezt nem félelemből, nem is rosszakaratból tette. Nem is sejtette, hogy ezzel a kutya végét okozza. Eszembe jutott ez a történet, és a Pincsi tiszteletére rendezett hajtóvadászato- kon valami bölcs középutat kerestem. Egy alkalommal sikerült is a dolog. Csupán néhány grimaszt vágtam, és pár szót bőgtem idegen nyelven. Merem állítani, hogy ez volt életem legnagyobb színészi teljesítménye, s óriási kár, hogy nem voltak szemtanúim. Államdíjat érő alakítás volt. Egyszer láttam Vítézslav Vejraž- kát amint kegyetlen fehérgárdista tisztet játszott. Mint minden alkalommal, ebben a szerepében is nagyszerű volt, én viszont, bocsássanak meg érte, akkor nála is jobb voltam. Alakításomat Pincsi túlélte, de menekült, nemcsak haza, az asszonyához, hanem föl a lépcsőn a feleségemhez, aki előbb megnyugtatta, ami egyébként specialitása. Lefekvés előtt Sebíkné sétára indult. Pincsi pórázon van, de néha kirántja magát, elmenekül, Sebíkné nyakörvvel a kezében tér haza, és így dohog: bár gázolnák el a gyalázatost, csak nehogy valakinek miatta baja történjék. Ilyenkor azokra a motorbiciklisekre gondol, akik alá Pincsi szőrös kis gömbvillám képében vetődik. Azon az éjszakán, amelyikről mesélni kezdtem, a kutya ugyanígy megszökött. Olyan két órát alhattam, mikor közeledő és távolodó, majd megint közeledő ugatás ébresztett fel. Pincsi lóhalálában száguldozott a ház körül. Akusztikai támadásának ez a rendszertelensége volt a legborzalmasabb, ez érintett engem a legérzékenyebben. Az álmom persze odalett. Gondoltam, legalább a feleségem álmát megmentem, és kilopőztam pizsamában, kezemben óriási zseblámpával, hogy Pincsit megfogjam. Ma már tudom, mekkora dőreség volt. A messzeségből fehér folt képében közeledett felém, szeme vörösen villogott zseblámpám fényében, de amint karnyújtásnyira volt tőlem, merész kanyart véve továbbfutott. Hirtelen megfordult, és ellenkező irányban ugyanezt tette. Utána vetettem magam — hiába. Taktikát változtattam. Sötétben maradtam, s csak amikor két méterre volt tőlem, bocsátottam éles fényt a szeme közé. Szégyenkezve vallom be, hogy reménykedtem a várva-várt ijedtségben, de Pincsi, aki alighanem valamennyi kutyafaj tulajdonságát bírja, a borzeb érzékenységét határozottan nélkülözi. Ellenállt. Végre eltűnt a ház mögött, s a következő pillanatban ért az, amiről az előbb szóltam — a rettenetes tévedés, amit érzékszerveim csalásának tulajdo-
