Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - DISPUTA - Tőzsér Árpád: A „Vetés” irodalmunk folytonosságában
Az utánpótlásról vitatkozva körülbelül egy évvel ezelőtt kockáztattam meg a paradoxont: a nagy írókat vagy a nagyon nagy, vagy a nagyon kis nemzetek irodalma adja. A nagy nemzetek, mint pl. a németek vagy a franciák, ha magúkat nézik, akkor is a világolt látják, a kicsik pedig, mint mondjuk a szlovákiai magyarság, olyan kis részt takarnak el a világból, hogy íróik, ha csak egy kicsit nyitják tágabbra szemüket az átlagosnál, akkor is a világot kénytelenek nézni. S mivel az igazán nagy irók mindig is a világlátásból (s a konkrét helyzet érzéséből!) születtek, mi csak egy lépésre vagyunk a világirodalomtól. Ebben az „egy lépésben“ persze akkor több volt az öngúny, mint az objektivitás, de azért azt hiszem1, egy parányi igazság mégis csak van a dologban. S ha igen, akkor, íme, 1967-ben is nyugodtak lehetünk, mert huszonkét évvel a felszabadulás után sem úgy néz ki, mintha irodalmunkkal, a középszerű nevek tömegével el akarnánk takarni magunk elől a világot s a világirodaimat. Az emlékezetes Fiatal költők antológiája óta (1958) csaknem tíz év telt el, s a tíz év alatt csak négy ígéretes indulásnak lehettünk tanúi: Gál Sándorénak, Tóth Elemérének, Batta Györgyének és Bárczi Istvánénak. Igaz ugyan, hogy az első költőnek a múlt évben már a második kötete is megjelent, s kész a kötete Battának és Bárczinak is (Battáé már megjelent, Bárczié leadásra készen áll!), de hai ezt a négy indulást összevetjük az azt megelőző tíz évben, tehát az 1948-tól 58-ig jelentkezettek számával, el kell gondolkodnunk a dolgon. Az utánpótlásnak ebben a gyér száll ingózásában az elmúlt 1966-os év váratlanul gazdagnak bizonyult. Az Irodalmi Szemle ez évi 4. számában indult Vetés-rovatban a már régebben is író Szitási Ferenc, Mikola Anikó, Simkó Csaba, Wurczel Gábor, Németh István és Kmeczkó Mihály mellett olyan egészen új és ígéretes kezdők tűntek fel, mint Cil'ling Erzsébet, Bánó Miklós, Kovács Magda, Mészáros János, Keszeli Ferenc, Aich Péter és Mészáros Károly. Róluk lesz szó az alábbiakban — fejlődésüket és bizonyos vonatkozásokat tudatosítandó, megpróbáljuk őket irodalmunk folytonosságában vizsgálni. ♦ 2. A harmadvirágzás első értóltjei (Bábi, Dénes, Ozsvald, Gyurcsó stb.) nem viszonyították magukalt senkihez és semmihez, a szorosan vett hagyományfolytonosság velük csakugyan megszakadt. Ennek a légüres térből való indulás1. a „Vetés“ irodalmunk folytonosságában Tőzsér Árpád
