Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - FOLYÓIRATSZEMLE - Kövesdi János: Tallózás romániai magyar, szlovák és cseh irodalmi lapokban
f o l y ó]i r atszemle tallózás romániai magyar, szlovák és cseh irodalmi lapokban „Teilhard filozófiája és a neotomizmus“ A KORUNK idei 1. számában Katona Ádám tollából A Teilhard-jelenség címmel érdekes fejtegetést olvastunk Pierre Teilhard de Chardin szerzetes (1881—1955), a sokat üldözött és vitatott francia természettudós és filozófus elméletéről, az ún. teilhardizmusról. A filozófus Teilhard nagy hatást gyakorolt a XX. századi teológiai irányzatokra. Az integristák tábora (a mindenféle változtatásnak ellenszegülő hivatalosság) elsősorban evolucionizmusa és dialektikája miatt folytatott ádáz harcot tanítása ellen. Elméletét elsősorban a konzervatív táborral szembenálló modernisták, az ún. „nyílt katolicizmus“ hívei tették magukévá és népszerűsítették. Ma már egyre több papszerző foglalkozik Teilhard páter bölcseletével. Nézetei egyre mélyebben behatolnak a klérus, az egyházi személyek tudatába, bár egyelőre a hivatalos egyház még integrista magatartást tanúsít velük szemben. A teilhardizmus értékelésében mindenféle elfogultsággal találkozhatunk. A klerikalizmussal aligha vádolható Grand Larousse legutolsó kiadása a Kant utáni filozófia legnagyobb teljesítményeként üdvözli Teilhard nézeteit. Lukács György- viszont Esztétikáiéban középszerű gondolkodónak minősíti de Chardint. Mi a magva Teilhard filozófiájának? De Chardin páter megpróbálja összeegyeztetni vallásos meggyőződését a természettudományok eredményeivel. Fejtegetései során eljutott az evolucionizmusig, s ezt tette meg filozófiája alapjául. „Bölcseleti rendszerében a fejlődés, az evolúció az egész világmindenséget átfogó folyamat. Ez a fejlődés azonban meghatározott irányú, amellett visszafordíthatatlan és bizonyos »lépcsőfokokban« valósul meg. Fölismeri ezeknek a lépcsőfokoknak: a minőségi változások csomópontjainak, ugrásoknak előidézőit, a mennyiségi fel- halmozódásokat is. Nyilvánvaló tehát a spontán dialektika jelenléte de Chardin gondolataiban“ — mondja róla Katona Ádám. Teilhard azonban minden erőfeszítése ellenére sem tudta feloldani az egyház és a tudományok között feszülő ellentmondásokat. Miben rejlik hát mégis a teilhardizmus jelentősége? Főként abban, hogy „nyitott“ volta révén — még ha torzítva is — beépíti tanításába a dialektikus (materializmus egyes elemeit; így közvetve és hallgatólagosan elismeri a marxizmus igazát — adja meg a választ e kérdésre a tanulmány szerzője. Teilhard filozófiája a mindmáig hivatalos egyházi filozófiánál, a neotomizmusnál, mindenképpen pozitívabb jellegű. Nyílt volta, „dogmanélkülisége, rugalmassága az a többlet, amely a hagyományos, retrográd-dogmatikus katolikus és nem katolikus nézetek fölé emelkedik“. Dsida Jenő életművének problémái Dsida Jenőben, a két világháború közti magyar irodalom sajátos hangú lírikusmesterében, közvetlen utókora iiem akart mást látni, mint „az öncélú szépség valóságtól menekülő énekesét, az elefántcsonttoronyban élő rímvirtuózt". Az apoli- tikus művészet hívei „költészetének halkszavú szépségeiből" akartak fegyvert kovácsolni, a baloldal pedig — néhány ellenszenves újságírói megnyilatkozása miatt — közönyösen elfordult tőle, agyonhallgatta. Az ötvenes évek derekán pedig, amikor életművét megpróbálták végre megmenteni a feledéstől, tárgyila-
