Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak történetéből

a sarlósok könyvet akartak kiadni, és egy másik vándorlás keretében Felsőcsalló- köz monográfiáját is el akarták készíteni, de ez a tervük — főleg anyagiak hiányában — nem sikerült. „Csak akkor sajnáltuk ezt jónéhányan — írja Balogh Edgár —, mikor hat kerek esztendő múlva a magyarországi falukutatók elsS> kollektív jalurajza (az Elsüllyedt falu a Dunántúlon) megjelent, s utána a Magyarország felfedezés e-sorozat feltűnést keltő kötetei sorra napvilágot láttak ... Sokszor volt szó később is a társadalomrajzról a magyar szellemi életben, egy egész generáció startolt a Sarló után Magyarország viszonyainak felmérésére, de a szociográfia korszerű dialektikus materialista módszeréhez a legelőbb a csehszlovákiai mozgalom jutott.“31 A nemzetiségi kérdés elemzésénél a sarlósok nemcsak az itteni magyarság adott helyzetéből és a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek békés együttélésének, termékeny szellemi kapcsolatának követelményéből indultak ki, de az úgynevezett utódállamok nemzeteinek hasonló tartalmú fejlődését és a magyarsággal közös gazdasági érdekeit is figyelembe vették. Az a konklúzió — a keleteurópai konföderáció koncepciója —, amelyhez a nemzetiségi kérdésben tartós megoldást kereső Sarló eljutott, történelmi szempontból utópiának számított, de a sarlósok elképzeléseiben a becsületes és tiszta internacionalizmus szellemében alakult ki. „Keleteurópa kis nemzetei nem fejlődhetnek egymás ellen. A dolgozótömegek gazdasági érdeke mindenütt ugyanaz — fejtegeti a konföderációs eszményt 1929-ben Balogh Edgár. — A magyarság tényleges hivatása: a régi államteret anakronizmusa helyett szintézisbe vonni a háború után szükségszerűen egymástól eldifferenciálódott kis nemzeteket. A hivatás nem valami fajbiológiai rejtélyben, nem valami különös uralkodásratermettségben rejlik, hanem a magyarság földrajzi és történelmi helyzetében ... A magyarság a Duna medencéjének közepét foglalja el, és az elszakított darabjain mint más államok kisebbségein keresztül belenyúl a környező utódállamok történelmébe is... Más nép a keleteurópai konföderációtól csupán szociális és gazdasági haladását várja, mi magyarok más államokba kényszerült kisebbségeink teljes jogi kibontakozását is nyerhetjük a csehek, szlovákok, ruszinok, románok, szerbek, bolgárok, horvátote és magyarok találkozásától.“1^*

Amint ebből az okfejtésből látjuk, a sarlós nemzedék a nemzetiségi kérdésben kialakított, sokat vitatott és történelmileg kétségtelenül irreális koncepciójában:: a dunai konföderáció eszményében nemcsak a revizionizmussal, irredentizmussal és az úgynevezett magyar szupremációval számolt le, de kiutat keresett abból a természetes vonzódásból, „etnográfiai irredentizmusból“33 is, amely a kisebbségeket az anyanemzetükhöz fűzi.

A Sarló független mozgalmi kereteinek feladása és a munkásmozgalomba való beolvadása az ifjúsági mozgalom fejlődése szempontjából nem tekinthető teljesen kedvező lépésnek. Az értelmiségi ifjúság szélesebb köreiben a Sarló hatása a munkásmozgalomba való beolvadás után meglehetősen megapadt, és azt az űrt, amelyet a nem sokkal később feloszló Sarló az ifjúsági mozgalomban maga után hagyott, a vele szemben fellépő és nagyrészt az ő eszmevilágából és dinamizmusából élősködő polgári szellemiségű mozgalmi csoportok foglalták el (a Magyar Munkaközösség és a Prohászka Kör). A Sarlóra főképp a haladó erőket szélesebb világnézeti alapon összefogó népfrontpolitika idejében, a Magyar Fiatalok Szövetsége szervezésekor lett volna szükség; ekkor a Sarlóhoz hasonló országos hatású ifjúsági szabadcsapat a mágnes szerepét tölthette volna be.

31 Balogh Edgár: Hét próba. 214. és 253. 1.

32 Balogh Edgár: Diákparlament és magyar jövő. Oj Szó 1929. évi 6. sz.

33 Balogh Edgár: az Etnické hnutí 1929. évi fadovi nyári diáktáborában a nemzetiségi, kérdésről két (egy szlovák és német nyelvű) előadást tartott, és második előadásában a fenti értelemben használta az „etnográfiai irredentizmus“ kifejezés:]