Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak történetéből

magyar kultúrát hirdet, de nem irredenta" ,u A Sarló vezetői a mozgalom ideológiai függetlenségéhez sokáig önérzetesen ragaszkodtak, s a kisebbségi társadalom felemelésére szolgáló munkaprogramjukat is önerejükből és szabad vizsgálódással akarták kialakítani és fejleszteni. „Számunkra az volt az intellektualizmus, hogy újramérjük a világot — írja Balogh Edgár. — Üj kapcsolódásokkal értékeljük mindazt, ami körülvesz, merész változatokban kísérletezzünk, s miután szabadjára engedtük a lehetőségek számbavételének játékait, kiválogassuk felelősen a történelmileg szükségeset és igazat, a népünknek valót."15

Ez a magatartás egy ideig még akkor is jellemző volt rájuk, mikor a tudományos szocializmus tanához már eljutottak. „Szinte féltékenyen vigyáztunk egymásra, nehogy valamelyikünk kikössön valahol, egy kész, már mások megfogalmazta programnál, leszögezett célok felé törő szervezetnél, pártnál — állapítja meg ugyancsak Balogh Edgár. — Eredendő humanizmusunkból kiformálódott ugyan már az eszményi szocializmus, s ebbe szívesen emeltünk be egyre több materialista elemet, marxi módszert, ami azonban sajátos körülményeink szociológiáját illeti, még mindig futotta az ősnemzés illúzióiból.“16 A sarlósok kedvenc szava az „öncélú“ volt; ezt a speciális jelentésárnyalattal ellátott jelzőt kétféle vonatkozásban használták: egyrészt mozgalmi függetlenségüket, másrészt a csehszlovákiai magyarság speciális helyzetéhez és nemzeti adottságaihoz szabott módszerüket és munkaprogramjukat jelölték vele.

1929-ben írt Az új nemzedék szava című írásában Balogh Edgár a sarlós nemzedék útját, fejlődési grafikonját frappánsan határozta meg: „Az új nemzedék a kispolgári ideológiai primitivitásával indult el, s a néppel való autoszuggesztío azonosodáson keresztül érkezett el az érzelmi szocializmusig. Míg végre tisztázta a maga reális helyzetét, és megtalálta a maga szociális lelkiismeretét a tudományos szocializmus társadalomszemléletében, valamint a magyarság védelmének és haladásának legteljesebb biztosítékait a szocializmusért folyó világharcban.“n

Ha a sarlósok aszkétikusan tiszta erkölcsi idealizmusát és fanatikus igazságkeresését vesszük alapul, akkor a munkásmozgalomhoz való eljutást és az abba való bekapcsolódást természetesnek, szinte törvényszerűnek kell tartanunk. A hiba abban van, hogy a fejlődésnek ezt a hirtelenül felszökkenő ívét és kulminációját csak a Sarló szűk vezetőgárdája és két-három tucat emberből álló magva, törzse tudta befutni: a mozgalom tulajdonképpeni tömegét alkotó és a kispolgári radikalizmus szintjén túl sem jutó lelkesedők és szimpatizánsok ettől a lépéstől spontánul visszariadtak. Most, a döntő lépéskor mutatkozott meg hátrányosan a Sarló intenzívebb megszervezettségének hiánya. „A Sarló nem mint alapszabályszerű szervezettséggel bíró alakulat jött létre — írja Kovács Endre. — Tagjai az értelmiség legjobbjaiból verbuválódtak, minden toborzás nélkül, pusztán a szociális lelkiismeret szavát követve. S mint ilyen folyékony alakulatnál lenni szokott, a nézetek nem voltak egységesek, a néhány tagú vezetőség és a rokon- szenvezők szélesebb köre között elég nagy volt a távolság. Hozzátartozott sok olyan jószándékú kispolgárfiú is a mozgalomhoz, akit a Sarló kongresszusa figyelmeztetett első ízben arra, hogy ez a mozgalom már túllépett a polgári kereteken.,“18

A munkásmozgalomba való bekapcsolódás és fokozatos beolvadás folyamatának három jelentős állomása van: 1. A Sarlő első nyilvános fellépésének számító programest, melyet 1929. március 22-én a pozsonyi Prímás-palota tükörtermébsn rendeztek meg. 2. Az 1930. március 15-én rendezett pozsonyi „házi“ ünnepély, ahol a keleteurópai konföderáció koncepciójának első részletes kifejtése hangzott el Boross Zoltán előadásában. Ezzel egyidőben történt a híres budapesti koszorú-affér,19 amely határon innen és határon túl hatalmas vihart keltve a

14 Balogh Edgár: Hét próba. Budapest 1965. 116. o.

15 Balogh Edgár: i. m. 99. o.

16 Balogh Edgár: i. m. 191. 1.

17 Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. Üj Szó 1929. évi 3. sz.

18 Kovács Endre: A sarlós mozgalom és a magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Budapest 1962. 301—336. 1.

19 Erről Kovács Endre i. m, és Balogh Edgár Hét próbája részletes képet ad.