Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak történetéből

Sarló programjának lényeges tisztázódását segítette elő. 3. Az 1931 szeptemberében Pozsonyban megrendezett impozáns országos kongresszus, amely már „teljes kibontakozásban mutatta meg a népiességböl a szocializmus elvi és gyakorlati programjához eljutott mozgalmat.“ (Kovács Endre: i. m. 330. 1.)

Ha a munkásmozgalőmba beolvadt Sarló előző útjáról, szabad mozgalmi szakaszáról mérleget készítünk, akkor először azt a széleskörű és átható demokratikus hatást kell számbavennünk, amelyet a Sarló a kisebbségi ifjúságra és társadalomra tett. Azt a demokratikus élet- és közgondolkodási formát, amelyet a húszas évek végétől kezdve az egész magyar nyelvterületen „felvidéki szellem" néven ismertek, jórészt az új helyzetben bátran tájékozódó és a cseh társadalom belső demokratizmusát is élményszerűen asszimiláló sarlós nemzedék alapozta meg, a hierarchikus jellegű régi magyar közgondolkodás itteni folytonosságát ő törte meg. És ami rendkívül jelentős: a Sarló demokratikus hatása nem korlátozódott az itteni magyar ifjúságra és társadalomra, de a határokon átcsapva az egész magyar nyelvterületen érvényesült, sőt a más nyelvű csehszlovákiai baloldali ifjúsági mozgalmakban is érezhetővé vált.

A sarlós nemzedék magyarországi hatása már a regösmozgalom, s főleg a regösvándorlások korszakában'megnyilvánult. A hatás intenzívebbé válását, elmélyítését nagymértékben elősegítette az 1928 májusában tartott kétnapos budapesti ifjúsági Ady-ünnepség, amelyen a magyarországi egyetemi városok diákságán kívül a csehszlovákiai és erdélyi magyar fiatalság képviselői is részt vettek; a csehszlovákiai delegátusok közül Győry Dezső beszédet mondott, Balogh Edgár pedig az Ijjú szívekben élek című ünnepi röpirat szerkesztője volt. A Sarló további fellépései és akciói a haladó magyar diákegyesületekben (a budapesti Bartha Miklós Társaságban, a Kassák által szervezett Munka-körben, a szegedi Bethlen Gábor Körben stb.) mind nagyobb visszhangot és felbuzdulást váltottak ki, ezt azonban a koszorú-affér után keletkezett nagyarányú Sarló-ellenes kampány idején a reakciónak sikerült visszaszorítania. A Sarló hatását a magyar- országi kormánykörök különféle retorziókkal (a haladó magyarországi diák- egyesületek durva perzekúciójával, a Sarló vezetőinek magyarországi rendőri nyilvántartásával és persona non gratává nyilvánításával stb.) igyekeztek ellensúlyozni. A hírhedten reakciós magyar miniszterelnök, Gömbös Gyula, a Sarló tevékenységéről egy időben rendszeres jelentéseket kért.

Ami a Sarló konkrét munkaterveit, feladatvállalásait illeti, ezek a realizmusnak és romantikának különös keveredését mutatják. Ez a lelkes ifjú gárda a társadalmi és történelmi helyzet elemzésében, a kisebbségi magyarság problémáinak feltárásában nem egyszer ritka éleslátásról és realitásérzékről tett tanúságot, de a maga erejét, nemzedéki teherbírását — a kisebbségi messianizmus felfokozott küldetéstudatától hajtva — mindig túlbecsülte, és ennek következtében a célkitűzések nagyrészét túldimenzálta s az illúzió és az irrealitás síkjára vitte. E vonásuk miatt a sarlósokat sokan csak romantikus ábrándozóknak, a mozgalmat pedig merész, de felelőtlen kalandnak tekintették. Az ilyen rövidlátó és sokszor rosszhiszemű bírálók szemet húnytak afelett, hogy a sarlósok „gazdag eszmevilágukkal, újszerű ösztönzéseikkel és főleg találó helyzetfelismerésükkel alapvető munkát jelentettek"és erejüket meghaladó vagy történelmileg irreális terveiken belül több hasznos ős hasznosítható részeredményt értek el.

Azok közül a részeredmények vagy újszerű meglátások és termékenyítő ösztönzések közül, amelyeket a Sarló megvalósított, vagy amelyekhez eljutott, a Magyar Szemináriumok létrehozását, az értelmiségi szakcsoportok szervezését, a magyar szociográfiai kutatás úttörő megrendezését és a nemzetiségi kérdésnek kelet-európai arányokban való felvetését emeljük ki.

A Magyar Szemináriumoknak — amelyeket a sarlósok még szentgyörgy- körista korszakukban kezdeményeztek21 — az volt a küldetésük, hogy bennük az idegen nyelvű egyetemeken és főiskolákon tanuló egyetemi hallgatóság „ön20 Krammer Jenő: i. m. 35. 1.

21 A Magyar Szemináriumok megszervezését az 1928. évi kassai diákkongresszus határozatban mondta ki.