Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak történetéből

feladatok adódtak, amilyeneket a magyarság története addig nem ismert és amelyek élőit a felnőttek is tanácstalanul álltak. Nem hasonlítható össze helyzete az erdélyi ifjúságéval, melynek az önálló élethez és kultúr munkához megvoltak a maga regionális tradíciói és életképes intézményei. Ezzel szemben a szlovenszkói magyar ifjúság új helyzetében csakhamar annak felismerésére ébredt, hogy a magyar szellemi, gazdasági és általában kulturális élet teljesen szervezetlen ... Mivel a felnőttek és a régi intézmények sem a tervelésben, sem az építésben nem adtak ösztönzést, az ifjúság kapva kapott ezen a küldetésen, mert hisz a fejlődés ezen szakán éppen heroikus, az egész jövőre kiható munkakör az ifjúság leghőbb vágya, úgy, hogy lélektani szempontból itt a bontakozó ifjú lelkek valósággal ideális terepre találtak, tabula rasa-ra, melyen nekik kellett felépíteniük az új értékeket, megteremteni az új, igazabb életet.“11)

Krammer 1935-ben irt szociálpszichológiai elemzése ma — a Sarlóról készült marxista igényű munkák alapján is — több szempontból korrigálásra szorul, de az a képlet, amelyet a szerző a húszas évek kialakulatlan kisebbségi társadalmának helyzetéről és benne az ifjúsági mozgalom szerepéről felállít, alap- konstrukciójában helytálló és — ami szintén fontos — a sarlós ifjúság helyzetérzésével és helyzetlátásával teljesen megegyező. A sarlósok — akikben a regösmozgalom romantikus népi-nemzeti iskolája a közösségi tettvágyat, a kisebbségi küldetéstudatot fehér izzásig hevítette12), és akiket a regösvándorlások megdöbbentő tanulsága a társadalmi helyzet reális felismeréséhez vezetett — a kisebbségi magyar életet teljesen kialakulatlannak látták, s a polgári pártok programját korszerűtlennek és elégtelennek tartva arra az álláspontra jutottak, hogy a megoldás teljes mértékben az új generációra, azaz rájuk vár. A Sarlónak mint önálló ifjúsági mozgalomnak az útja, pályája ennek a megoldásnak a keresésével s az útkeresés egyes szakszainak megfelelő nagyszabású tervek és munkaprogramok kidolgozásával azonos.

Azt a nagyfokú nemzedéki elhivatottságot és a társadalmi kérdések elemzésében tanúsított fiatalosan aggálytalan biztonságérzetet, amely a Sarló mozgalmi szakaszára rendkívül jellemző volt, baloldalról is többször bírálták. Ez az egykori bíráló magatartás a meleg elismerés hangjával elegyítetten újult fel Forbáth Imrének abban a tanulmányában, amelyet 1943 őszén a londoni emigrációban írt.13

„Kik voltak a sarlósok, az újarcú magyarok?“ — tette fel magának a kérdést Forbáth, és feleletében rámutatott arra a „csodálatosan összetákolt gondolat- világra", amelyet a sarlósok csoportja kialakított: „Volt abban Ady, Szabó Dezső, Móricz, népiesség és szocializmus éppúgy, mint mindenre jó recept a nemzetiségi, paraszti, ifjúmunkás kérdésektől egészen a keleteurópai koncepcióig..., — de nem ez a lényeges. E mozgalom lényege a frissesége, lírai fellángolása és az a bátor gesztus, amely helyet követel a maga és gondolatai számára. Megunva az »öregek« politikai és művelődési egyeduralmát és a negativizmus kongó ürességét, a sarlósok mint tavaszi vihar törtek be az újjal a magyar térségbe. A kisebbségi valóság ismeretének és a népi alkotó erő feltárásának ezek az úttörői nemcsak a csehszlovákiai magyarságot termékenyítették meg, de hatást gyakoroltak az egész magyarságra."

A maga útjait független szabadcsapatként járó Sarló valóban „csodálatosan összetákolt gondolatvilággal“ rendelkezett. Ideológiai tekintetben olyan eklektikus összetételű mozgalom volt, „mely nemzeti, de nem nacionalista, demokratikus, de nem szociáldemokrata, keresztény fiúkból áll, de antiklerikális, egyetemes

>') Krammer Jenő: i. m. 15. o.

12) A kisebbségi küldetéstudat, hivatásérzet kialakításában és kisebbségi messianizmussá való fokozásában Győry Dezső költészete fontos szerepet játszott. Győry ilyen irányú hatásáról A kisebbségi messianizmus a csehszlovákiai magyar irodalomban című tanulmányomban (Irodalmi Szemle 1S66. éri 4. sz.) részletesen írtam.

13 Forbáthnak ez a tanulmánya — A csehszlovákiai magyar irodalomról — eredetileg a Clementis által szerkesztett londoni Nové časyban jelent meg. Újraközlése az Irodalmi Szemlé VIII. évf. 8. sz.-ban található meg.