Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Sebesi Ernő

dogmatikus szemszögéből, de kritikája sok igazságot is tartalmaz. „Marad tehát a Ura. Es ez a líra mégis valami, mégis érték, mert élet. Néha mintha egy-egy mondat csillogása és lobogása elhessegetné a drámát kereső kritikus aggályait, mert ami marad, az életesen nehéz, szomorú és mégis melengető emberi beszéd. Sebesi Ernő hangja. A rokkant álma, a két kéz álomlírája: szomorú, tiszta szépség. Az utolsó sereglés: amikor a lány és a rokkant, mint két elfáradt gyerek, az isten, élet és halál gyerekes titokfejtését szenvedik és élik: csodásán ragyogó nemes egyszerűség. Költészet. De a dráma, az más. Több. Teljes élet. Teremtett emberség. Maradék nélküli tett. Es a félemberek csak féldráma. Szlovenszkón, ahol minden vackot hozsannával üdvözölnek — Sebesi Ernő kétségtelen hivatott írói tehetségének és mély emberségének tartozunk azzal, hogy komolyan, hízelgés nélkül foglalkozzunk vele. Az érték megkívánja, megérdemli és elbírja a szigorú kritikát." (Kassai Napló, 1926.)

A lecsúszott, periférikus emberek sorsát ábrázolja a nyomtatásban is megjelent Aki még álmodni sem mer című tragikomédiában is. A színház örök epizód- szereplője, Szerényi bácsi pályafutásának ötvenedik jubileumán fontosabb szerepről álmodozik (a súgónő pedig reménytelenül szerelmes belé), de az igazgató félrevezeti, s ebbe az öreg színész beleőrül. A műben ötletesen, kissé cinikusan ábrázolja a kispolgári életformát, és szociális szempontból kritizálja a felsóbb- séget, a hatalmasokat. Mind drámáiban, mind elbeszéléseiben elsősorban a kisvárosi emberek, az elnyomottak, a szenvedők sorsával foglalkozik.

Lírai alkotásai fejlett stílusérzékről és műgondról tanúskodnak. A húszas évek elején mint a Tűz munkatársa, főleg szabadverseket írt. Költői zsengéin Ady és Babits Mihály hatása is érezhető, későbbi sikerültebb költeményeiben, melyekben a kisváros szűk, nyomasztó világát ábrázolja, a szonettforma uralkodik. A fasizmus fenyegető veszélyére és embertelenségére figyelmeztet a Számadás című kötet több kiváló költeménye. A Halhatatlanokban (Magyar Pantheon) a magyar irodalom klasszikusairól nyújt találó lírai portrékat. Keserű lírai alaphangulatának és erősen kifejező költői képeinek bemutatására idézzük a Tovább című versét.

Sebesi mint műfordító sikerrel tolmácsolta a német irodalom klasszikusainak valamint a cseh és szlovák szocialista líra képviselőinek (Wolker, Novomeský) költeményeit.

Vaksi szemükkel csalfán ránk kacsintnak rongy felleg fátylán verői a napnak s mi dermedt lábbal lépünk botorkálva, míg baljós árkok ikránkba harapnak.

Rossz szívünk unott, nehéz kíntornái zsibbadt agyunkba tompán nyekeregnek, jaj, mélyen süppedt éveink sarába dús terhe hosszú remény szekereknek.

Ám életutunk titkos éjfelére hiába ijeszt száz ördögi bűntett: mert szent-dénesek vagyunk s hónunk balján tovább visszük bús, leütött fejünket!