Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Földes Sándor

Az idézett költemény már a harmadik Földes-kötetből való, s megtalálható benne az expresszionista líra néhány általános jellegzetessége: a vers a tömeg önkifejezése, tehát kollektív alkotás; a lírikus nem1 saját belső világát fejezi ki, hanem harcolni, élni tanít, vagyis igazságokat, eszméket hirdet. Azt is észrevehetjük a versen, hogy megtört a költőnek régebbi, mindent elsöprő, harcos, patetikus lendülete. Fábry Zoltán ezzel kapcsolatban menekülést, megalkuvást emleget, nem marxista Sróbarátai pedig lehiggadásnak, letisztulásnak nevezik lírájában ezt a fordulatot. Mivel nem ismerjük életrajzi adatainak ide vonatkozó részeit, csak arra következtethetünk, hogy megszakadt a párttal való kapcsolata, mert a húszas évek végén már nem szerepel Földes neve a kommunista sajtóban, s 1931-ben Az Úrban már Fábry bírálja őt „balról“, Erdőházi Hugó verseskötetéhez írt előszava ürügyén. „Valaha mindnyájunk reménye, aki pozitív útmutatást és tettet szuggerált belénk, és aki immár évek óta hallgat. Most ez az előszó: az első élet jel. És ez az előszó aztán magán viseli az elnémulás, a félreállás összes hátrányait, hibáit. Földes számadást tart a szlovenszkói magyar írás felett. Kiinduló pontja: „a szlovenszkói első írói gárda csődje“ — hamis, mert generációs és zavaros megállapítás, és a végkonklúzió: a szembeállítás, felhívás a húszévesekhez, ezt a hibát csak fokozza. Földes nem látja, hogy a frontok másképp fejlődtek fel. Van polgári irodalom és van immár Szlovenszkón is szembeállíthatón: proletárforradalmi irodalom, és ha csődről lehet beszélni, akkor az csak a polgári, a „független" irodalom csődje.“ Tény, hogy Földes 1933-tól már a kormányt támogató Magyar Újság szerkesztője.

A változás, bizonyos „lehiggadás“ mellett azonban azt is látnunk kell Földes későbbi költészetében, hogy lényeges, alapvető jellemvonásai megmaradtak: továbbra is expresszionista szabadverset ír, melyből hiányzik a hagyományos költemény zenei ritmusa (képei nagyrészt vizuális metaforák). Nem fordít hátat a szocialista eszmeiségnek sem, csak a jelszavas lázítás, a dobpergetés, csatára hívó kürtharsogás helyett az erősebben gondolati, a szocialista perspektívát szem előtt tartó bölcseLkedő lírát teremti meg. Példaként idézhetnénk a Tenger a Dunán című költeményét, mely egészen más formában, de ugyanazokat a gondolatokat szólaltatja meg a Duna menti nemzetek torzsalkodásáról és egymásrautaltságáról, mint József Attilának A Dunánál című verse. A költemény megértéséhez tudni kell, hogy az expresszionista stílusban egyes mondatrészek gyakran szerepet cserélnek (például jelző és jelzett szó), a metaforikus szóképek gyakran groteszkek, logikátlanok vagy bonyolultak. (Ezt kisebb mértékben Forbáth és Fábry szóképein is észrevehetjük.) A „fejtetős századok" értelme: felfordult, fejük tetejére állított századok, „az ember véres nevét gyáva

egy sebzett szájon és csak azután kerültek eléd, egy festett acot nézel, aki magad is festett lárva vagy

S ha itt mindig ugyanazt olvasod magad olvasod, magad nem változtál félember az, akivel itt beszélgetsz csak volna ember, ha te beszélni tudnál a némák is jobban megértik egymást

szavaimat élő húsba vetettem hol legjobban fáj a szög és a kenyér s most élek, égek a kínotokban kitéphetetlen tövis bennetek: nem a békét, a harcot hirdetem

ne enyhülj szavakon, én szúrlak tovább kínom nyughatatlan fullánkjaival felszabadult földek új kincseivel hogy indulj, lépj ki a fekete sorokból: harcolni és élni tanulj!