Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Győry Dezső: Az „újarcú magyarok" regénye
rendezkedett be. Szerette a sok füst, sok duma után a levegőztető sétát. Ilyenkor sokat mesélt, és én szomjas talajként Ittam sokféle tudását. A reverendából kiugrása után a szocdem párt tagja lett, majd a Tanácsköztársaság idején a hires premontrei rend prépostságának vörös kormánybiztosa Jászón. Aztán tanár, publicista, regényíró. Rengeteget tudott, és élvezetesen közölte ismereteit. Főleg a természettudományokat. Sétáinkon Ö érttette meg velem — ahogy meg tudtam emészteni — Einsteint. Tőle hallottam először érdemlegesen az atomról és arról, hogy Bohr, Lénárd és Rutherford korszakos kísérleteket folytat. S hogy az utóbbinak már sikerült lefényképeznie a láthatatlant, a parányi atomot és hasadását. A Wilson-kam- rában az önműködő lencse előtt, a gáztérben, megváltoztatta a légnyomást, mire a száguldó atomok kondenzcsíkot húztak, s ez már látható volt. — Oj korszak kezdődik! — lelkesedett bele a magyarázatba. December második felében, már pénz fogytán, bandukoltunk hazafelé a Robinzon kávéházból a Szőlőhegy parkja mellett. Egy éjjeli lepke hozzánk csapódott. Atyusnak nem fűlt a foga a verébnászhoz, én szálltam be a futó kalandba. Olyasmi történt velem, mint se azelőtt, sem azután soha. Útszéli kaland — hitelben! Keserves körülmények közt éltem át másnap, gondolatban, újra. Atyus megvárt a park végében, a kezdődő havazásban. Már éjfélre járt. Aztán szokás szerint betértünk a sarki vendéglőbe, a barátságos sarki kiskocsmába. — Poslední pivo! Utolsó sör, urak! — fogadott nyájasan az ismerős kocsmáros, Jelezve, hogy egy negyedóra múlva záróra, több italt nem szolgálhat fel, becsuk. De az addig rendelt krigliket a négy asztal egyikénél zárás után is el lehet fogyasztani. A rendőr nem szól, míg ital van az asztalon. Ezt a barátságos bemondást is prágai szokásként, különlegességként élveztük. Én egyszerre három korsót rendeltem. Özséb forró teát hozatott. — Atfáztam egy kicsit, te marha — korholt a mosolya, de a 'fejét is csóválta hozzá. — Ilyenből elég, barátom! Keress állandó barátnőt. így még belekavarodhatsz valami hülyeségbe... Mit tudhatod, kik leskelődnek az éjjeli párokra. Ki is foszthatnak, botrányba keverhetnek. Fogj egy állandó barátnőt magadnak! Én már elfelejtettem az egészet. Bosszantott is egy morzsányit a kioktatás. Persze, Atyussal kellett kifizettetnem a söreimet. — De elsején megadod! — indult az utcára. Szűkösen fűtött hónapos szobánkban gyorsan ágyba bújtunk. Özséb a prágai sakk- bajnokságra készült, zsebsakkon. Én a mellékletben számbaveendő irodalmi csopor- tulásokat és írókat sorolgattam: magamban. Balról, a félelmetes, nagy tehetségű kritikus Fábry Zoltántól kezdve egészen a jobboldal kék cingulusos, közönségbűvölő szavaló királyig, a felkapott Mécs Lászlóig, akitől pár éve még mi is, az emigránsok is, szinte irodalmi „csodát“ vártunk. És tapasztalataimból fakadó balsejtelemmel vettem számba, még Mécsén is túl, a magyar ellenzéki gócok hivatalos, szélső jobboldali pártdilettánsait is. Kollegáim figyelmeztettek, hogy még sok keserves hercehurcám lesz a Jobboldali korifeusokkal és mezei hadaikkal. De én nem féltem: már láttam a koncepcióm győzelmét érni: egyetlen fő fórumban indulhat minden tehetség a fővárosi magyar lap mellékletében: a Magyar Vasárnapban. A versenyben majd elválik a tűz a víztől. Hulljon is a férgese! 3. Durva hajnal A még vaksötét hajnalban vad csöngetésre ébredtem. Atyus már fent volt, zsebsakkozott. Dideregve ő nézett ki, mi az. Zavaros férfihangok az előszoba ajtaján túl, aztán csehül elszörnyedt sápítozás. Atyus visszaugrott az ágyba. Fagyos ajtószél Jött be. Vacogtam ültömben. Hallottuk, hogy nyit a háziasszony. — Ki a fene lehet Ilyen hajnalban? És többen is? — néztem Atyusra. — Talán a főszerkesztő csinált egy görbe éjszakát és szlovákiai kollégákat szedett föl? Micsoda ferde ötlet! Lacus sosem zargatta föl a kollégáit, akármilyen széles kedvében virradt is rá a hajnal. Kint hol pusmogtak, hol hangosan muriztak, aztán erélyesen felrántották az ajtót. Négy civilruhás férfi lépett a szobánkba. Mögöttük egy finomabb ruhás, őszes férfi. Ennek még mindig lamentált és hadonászott a szikár háziasszony.
