Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Ozsvald Árpád: Versek
A névadó köszöntése Lehet e egy verskötetnek, sőt egyetlen versnek regénye, mint ahogy embernek, népnek regénye szokott lenni? Győry Dezső 1927 ben megjelent Űjarcú magyarok ja azt példázza: lehet. Ez a vers (illetve versköteti ugyanis — miközben a szlovákiai magyarság körében jelszóvá, programmá nőtt — embereket hozott és kötött össze, mozgósított tettre, s ennek a mozgásnak, szellemi áramlásnak a története a vers története is. A vers regénye pontosan negyven, az „újarcú magyarok“ (a Csehszlovákiába szakadt magyarság) története közel ötven évvel ezelőtt kezdődött. Illyés nemrég írta le: Ady „életművében azt hagyta ránk, hogy népe elvész, ha egy csoda nem emeli be Európáb a.“ Nos, a csoda akkor kezdett valóra válni, mikor a magyarság sorsa véglegesen megpecsételődni látszott: Trianonnal, mikor egycsapásra közel ötmillió magyar emelődött fizikailag Európába, lett külföldivé. Szepsi Csombortól Ady Endréig, s Adyu túl Bartókig és Kassákig a legtöbb magyar szellem külföldön lett naggyá, nem lehet hát véletlen, hogy a Trianont követő összeomlás után is külföldön, nevezetesen nálunk kezdődött először a magyar erjedés. A Sarlósok jelszava akkor lett Ady és Európa, mikor Adyt Magyarországon „szóval, tettel s hallgatással „is“ bántották, s Európa helyett Pacsa volt a program. S ennek az egyszerre nemzeti és európai orientációjú mozgásnak Győry költészete névadója és visszahatásában kristályosító pontja volt. Győry látta és fogalmazta meg először (s olyan nagyságok, mint Móricz és Illyés mondták utána), hogy „komoly, fiatal arcok változtak itt át a végzet parancsára, mássá“, s adott ennek a „másultságnak“ adekvát nevet: „új arcú magyarok“. S íme, negyven évvel a névadás után a névadó megírta „önéletírását“, amely minden személyessége, önéletrajzi jellege ellenére is a mozgalom története. Balogh Edgár után a másik nagy illetékes emlékezik itt a csehszlovákiai magyarság számunkra, utódok számára annyi gazdag tapasztalatot, okulást jelentő korszakára. S érdeklődésünk nem kegyelet, hanem a mi legmaibb aktivitásunkból következik. Győry Dezsőék egykori programja ugyanis — a maximális „másult- ság“, a műveltségben, gondolkodásban és tettekben Európához asszimilálódás — a mi programunk is, mai „felnőtteké“ és fiataloké egyaránt. Tőzsér Árpád
