Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Monoszlóy Dezső: Sárga ház (Elbeszélés)
az emeletek; van pokol, tisztítótűz és mennyország. Az én házam se nélkülözheti ezt a hármas felosztást. Kell egy PINCE, ez a múlt, legalább egy újabb kockányi térség, a meglevő FÖLDSZINT a jelen, és a jövő a TETŐ, ezt fel kell húzni és még hol a berendezés? Minden emeletre kell egy Bubu, egy Mária és a Festmény is, az amelyik azelőtt szürke flanellöltönyökben járt és olyan szakálla van, mint az orvosnak. Ha ezeket mind beteszem a kockákba, éppen én rekedek kívül, jön a házmester és fejemre csattantja a fürdőszoba ajtaját. Legújabban már négy összeragasztott rajzlapon épül a ház. A FÖLDSZINT-en már csak az ajtóval van baj. Sohase lehet tudni, hogy mi történik mögötte. Az ajtó eltakarja az eseményeket, de két oldalán el tudom helyezni a figuráimat. Az a fontos, hogy egyiküknek se érjen földre a lába, a Festményé se. Dante lelkei is így lebegnek, és a jelen valóban tele van mozgással. Ezért nem lehet belőle megérteni semmit. Bubu megkérdezi — Még mindig rajzolsz? Mária — Bubu már megint csavarog. A Festmény — Nem szói semmit. Reggeltől-estig ez ismétlődik, de egyik se áll meg egy pillanatra sem, egymás szavába vágnak, közéjük visít a festmény csendje is, lábujjhegyükkel ellökik magukat a padlótól, lebegnek. Csak a jövő és a múlt mozdulatlan, ezekről határozott elképzeléseim vannak. Ha a jelen lebegése nem lenne, semmi se zavarná meg az egyensúlyukat. Itt van például a PINCE, ennek a terét kitölteni egészen egyszerű. Középen van a rőzsékből összehordott tűzrakás, e' körül melegítjük a kezünket. Mindnyájan csupaszorr ülünk, Mária, Bubu, Én és a Festmény. Senki sincs a közelünkben és éjszaka van. Nemrég érkeztünk meg űrhajóval egy csillagról, amelynek elfelejtettük a nevét, azt is elfelejtettük, hogy űrhajóval érkeztünk, csak a menekülés riadalma él bennünk, szűk barlangokon kellett keresztül mászni, egyre szűkebbeken, és ebben a hosszú csúszó- mászásban levedlett rólunk az emlékezet. Csak egymás szagát érezzük. Mozdulatlanul ülünk. Ha elmozdulnánk, veszekednénk és szeretkeznénk. De akkor azonnal felborulna a kép és a PINCE is a feje tetejére állna. Már nem lehetne úgy érezni a tűz melegét és egymás szagát. Bubu is kiesne a képből, kiderülne róla, hogy más űrhajóval érkezett, vagy egy barlangban leselkedett, ott várta be az érkezésünket. Azonban ez már megbontaná a PINCE varázsát és nyugalmát. A PINCÉ-ből amúgy sem lehet kimozdulni, nem vezet sem lépcső, sem kijárat a FÖLDSZINT felé, ahonnan riasztó mozgás hallatszik, de belehull a tűz lángjaiba és elég. Mária persze már elfelejtkezett a PINCÉ-ről, sohase vetkőzik le előttem, pedig akkor meztelenül ültünk egymás mellett. Bubu régebben levetkőzött, de most már ő sem. Külön szobában alszik, és magára zárja az ajtót. A Festményt sem láttam egészen pucéran, legfeljebb néha kigombolta előttem a sliccét, olyankor ha kiránduláson voltunk, és egymás mellett vizeltünk. Ennél több nem maradt a meztelenségünkből. Ha meghalnak, mindegyiküket levetkőztetem. A Festményt sajnos nem, annak nincs is nadrágja. Csak derékig fért a keretbe. Egyszer megpróbáltam a falra hozzáfesteni ami hiányzik belőle. Mária rettenetes sóhajtozásba kezdett, Bubu röhögött, aztán újra festették a falat. Különben úgy viselkednek mintha nem lenne PINCE. Bubu megkérdezi — Még mindig rajzolsz? Mária — Bubu már megint csavarog. A Festmény — Nem szól semmit. De engem nem tudnak megtéveszteni. A tűz körül pucéran ültünk, és egymás fenekét szagoltuk. A FÖLDSZINT-ről hangzó riasztó mozgás belehull a tűzbe és elég. A csattanás is. A Pincéből nem is lehet megtudni, hogy mi csattant. Az egész különben is olyan valószínűtlen. A Festmény kezébe vesz egy játékrevolvert, a tükör elé áll, a halántékához igazítja és elhúzza. És a játékrevolver váratlanul borzalmasat dörren, még nagyobbat, mint a fürdőszoba ajtaja, amikor a házmester betöri, vagy legalábbis ugyanolyat. A Festmény hörög és vérzik, a tükörre locsan az agyveleje. Mária később eladja a flanellruháit. — Pár fillért kaptam értük — panaszolja Mária, s nem lehet tudni, hogy a Festményt sajnálja-e, vagy a ruhákat. Övele is ki kellene próbáltatni azt a játékrevolvert és Bubuval is. Nem fog fájni, csak egy csattanás. Ha sikerül a kísérlet, mindegyiküket elvihetem a TETÖ-be. A TETÖT-t egyébként a legújabb amerikai prospektus szerint rendeztem be. A használati utasítást szóról-szóra bemagoltam. A csattanás után leginkább a gyorsaságra kelt
