Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Monoszlóy Dezső: Sárga ház (Elbeszélés)
Monoszlóy Dezső sárga ház Hetek óta a házat rajzolom. Tudom, hogy sietnem kell, de a részletek gyakran megakasztanak. Az is előfordul, hogy éhes vagyok, Ilyenkor nem úgy megy a munka, mint máskor. Nem mintha nem lenne inspirációm, sőt, ha a gyomromban elkezd kiabálni az üresség, a fejem egyszeriben tele lesz képekkel, egyszerre többfélével is, és körülményes a választás. Legtöbb baj a ház ajtajával van. Ha megrajzolom az ajtót, nem lehat látni, hogy mi van mögötte. Ajtó mégis kell, és tető is. A tetőt persze le is lehet szerelni. Ha Bubu levenné és alánézne, elcsodálkpzna. De nem néz alá. Előfordul, hogy napokig nem látom. Ha megjelenik, mézesmázos az ábrázata. Gyorsan megcsókolja a homlokomat és már rohan is, menetközben még visszaszól: — Még mindig a házat rajzolod? Nem is válaszolok neki, Bubu olyan elegáns, hogy összegyűrnék a szavaim. Ha már elment, szeretném visszatartani, de ez sok erőfeszítést igényelne, és én nem pazarolhatom az energiámat, minden erőmet a ház befejezésére kell fordítanom. Ha már teljesen elfáradtam, kérek egy kis tejet Máriától. Mária az anyám, erre pontosan emlékszem, bár állandóan változik az arca. Hiányoznak a fogai és csúnyán selypítve beszél. Legtöbbször Bubura árulkodik. — Már megint csavarog — sóhajtozza. Mária szerint ugyanis Bubu a feleségem, és Bubunak itthon kellene ülnie velem. A házammal azonban ő se törődik, és ez jó, legalább nem kell magyarázkodnom. A megoldások úgysem véglegesek, és egyes dolgokat magam se értek. Ez attól is függ, hogy Bubut jónak, vagy rossznak tartom-e. Ebben a kérdésben azonban senkitől se kérhetek tanácsot. Mária véleményét túlontúl ismerem, és rajta kívül csupán egy szakállas férfival beszélgethetek, ez az orvosra is hasonlít, de inkább festmény. A falon lóg, éppen velem szemben. Emlékszem arra az időre, amikor még nem akasztották oda. Akkor a saját lábán járt, és szürke flanellöltönyöket viselt, Bubu akkoriban nem került szóba közöttünk, még Bubu megjelenése előtt festménnyé változott. így ha Buburól faggatom, nem mond semmit. A ház építését ez erősen megnehezíti, és a csend is. A csendtől megsüketülnek a mozdulatok. Be kell kapcsolnom a rádiót, jó hangosra. Az ordíló, vinnyogó zene mindig munkára ingerel. Van benne valami elindító csattanás, amely ellen védekezni kell, meghúzni a körvonalakat és bebújni mögéjük. Ettől gömbölyűvé válik a veszély, nem lesz háromszögletű a homloka. Még mielőtt a ház rajzolásába kezdtem, a fürdőszobában ültem és Bubun gondolkoztam. Bent a lakásban rémes sivalkodás volt, Bubu és Mária verekedtek. Aztán a házmester is feljött és rámtörték a fürdőszoba ajtaját. A nagy sietségben a nadrágomat se tudtam magamrahúzni, és ez olyan nevetséges volt. Akkor határoztam el véglegesen, hogy felhúzom azokat a falakat, amelyeken át nem tud bejönni a házmester. Először úgy határoztam, hogy egészen kicsi lesz a ház, ez jó védelmet szolgáltat, senki se férhet bele. Ha pedig én akarok belebújni, egyszerűen felfújom, mint a luftballont. Csakhogy a méretek később ellenem is fordultak. A kockás füzet egyetlen kockányi alaprajzában nem fért el semmi lényeges. Az emeleteket sem tudtam szétosztani. Enélkül pedig semmihez sem lehet kezdeni. Dante komédiájában is fontosak
