Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Vakarózásra ingerlő bemutató
alakító Rozsár József tetszett (leszámítva a nyíltszíni vizelést és a műfogsor- mutogató jelenetet, amely persze nem az ő kontóját terheli). A szereplők részéről Tóth László rossz és hiányos szövegmondása zavart, a többiek azt nyújtották, amit a darab lehetőségei és a rendezői koncepció lehetővé tett. Ilyenformán sem a darab, sem a rendezői koncepció nem tudott meggyőzni a bemutató fontosságáról. Ha a darab bármiféle hatásáról beszélni lehet, úgy az a minduntalan ugráló bolhákon keresztül vakarózásra ingerelt, és azt a titkos óhajt táplálta, bárcsak a színház dramaturgiáját is csípnék meg a bemutató e láthatatlan szereplői. Komolyra fordítva a szót: egyre égetőbben merül fel a kérdés, miért választ a MATESZ játszhatatlan darabokat? Ilyesmivel, igaz már a Theatre d'arte idejében Paul Ford is kísérletezett, de ő legalább a Bibliát és a Rámajána eposzt igyekezett bemutatni. A színháznak állítólag napjainkban — és főleg a MATESZ-nek — bizonyos kompromisszumokat kell kötnie, de ha már kompromisszumokról van szó, miért nem igyekeznek ezt Louis Jouvet szellemében kötni, aki többek közt ezeket mondta: „A színháznak sosem szabad szem elöl veszítenie azt, amit nagy szü- zséknek szoktak nevezni, hanem szünet nélkül keresnie kell a harmonikus akkordot a nagy szüzsék és minden kor közönsége, minden idény között.“ Monoszlóy Dezső Anna Mary Robertson Moses (Grandma Moses), varrónő (Amerikai Egyesült Államok)- Cukorkészítés, olajfestménu
