Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - MAI FRANCIA KÖLTŐK - Versek
Valentin Beniak gyónás a Santa Maria Maggioróban Anyóka gyónt egy szombaton, tőle a bűnös élet régesrég elpártolt már — atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! Apóka gyónt egy szombaton, egy zugban elaludt, és álmából fölriadva meredten néz maga köré: atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! És Magdolna is gyónt egy szombaton, kifestett szemöldökkel, feketén, bűnbánóan: atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! \ A vámos gyónt egy szombaton, negyvenéves, ereje teljében, őszbecsavarodott hajjal, atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! A fiú gyónt egy szombaton, pelyhedző legény, a feje lekókadt holmi láthatatlan pofontól: atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! A leány gyónt egy szombaton, virágzó gyönyörűség, szerelemre termett, s döbbenten ő is csak így szólt: atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! Maga a Pap gyónt egy szombaton, fájdalmas rekviemje után összeszorult a foga, melléből mégis kitört: atyám, ó, meg kell mondanom: fáj nekem ez az élet! ŐSZ Másnak hagyom a szélvihart, a vidám énekű furulyát — az én szívem halk, bánatos: minket valami összetart, krizantémok, szomorú tuják. Ö, zöld távlatú magam, sok must-ízű ajk, min üde dal van — az én szívem halk, bánatos: éveim szarvasagancsok — elhullottak a hegyoldalban.
