Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - MAI FRANCIA KÖLTŐK - Versek

Valentin Beniak

fekete karnevál

Nehéz volt, Uram, el nem tévelyedniink,

ítélet helyett kezed óhatott,

hogy el ne essünk,

adhattál vón’ fényesebb csillagot!

A megalázott kétszer érzi a kínt: nyomorunkban a jóságunk, és a mi dallamaink — szérüpalánkok alján nótázunk.

Sáskákkal tarlód mezőnket, imbolyog sáncunk, alatta vakond körme vájt, s mi, éji apostolok, járjuk a nagy, fekete karnevált.

vakvágány

Arany idők, szépséges derűt adva ólom helyett ezüstöt öntsetek.

Szépséges derű, felénk látogatva küszöbünk át nem lépheted?

Körül az égen ezer acél-fényjel, fülledt kénpára száll, könnyet töröl szét szurok-leikét tisztítva az éjjel, és mielőtt megöl,

szépséges derű, vérfáklyája remeg, világánál az ijedt hold hamis, s nem mondja meg, Istenem, nem mondja meg, melyik út hova visz.

Simkó Tibor fordításai

Szervátiusz Tibor: Corpus, (részlet), hegesztett vaslemez, (1966)