Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - Peter Cheyney: Bosszú chicagói módra
Peter Cheyney bosszú chicagói módra Az ellencsapást nem lehet kivédeni. Találkoztam ugyan egy-két fickóval, aki hitte, hogy elkerülheti a bosszút, de egyszer mind pórul járt. Emlékezzetek csak Kétszeres Casellire! Egyszer dolgoztam is neki. Nagy vagány volt — valamikor. Nos, egy éjszaka Kétszeres magányosan üldögélt elegáns, verandás lakosztályában, és törte a fejét. Rájött, hogy legfőbb ideje felhagyni az útonállással, és egy igazi nagy fába kell vágnia fejszéjét. De Chicago már bűzlött neki. Hogy miért? Azért, mert Snetkin, az az egyenruhás zsaru, aki a gyilkossági osztályt vezeti, fejébe vette, hogy ráhúzza Kétszeresre a vizes lepedőt. Tudta, hogy Kétszeres az utóbbi hét évben túl sok ügyből mászott ki száraz lábbal, és most csak arra várt, hogy kivethesse a horgot, és a nagy vagányt rácsalogassa. Világos? Kétszeres elősétált, és szemügyre vette képmását a kandalló fölötti tükörben. Tetszett az ábrázata. Talán egy kicsit gömbölyűbb és a teste is kövérkésebb, de még nem kopott le róla az a rámenős kifejezés, amire minden nő bukik, a haja is szép hullámos, csak éppen a halántékán ritkult meg egy picit. Ott áll és bámulja magát, csodálja ötdolláros nyakkendőjét, harmincdolláros selyemingét, és azon töpreng, hogyan számolja fel eddigi üzleteit. Fickónk üzletében ugyanis az alkoholcsempészet játszotta a főszerepet; tudnivaló viszont, hogy ez az üzleti ág hanyatlóban volt, amióta A1 Ca~ ponét hűvösre tették. Éppen Jenny jön most a felvonóban, igen-igen csinos. Kétségtelen, hogy érdemes megfordulni utána. Minden ruhája a Fifth Avenue divatszalonjaiból való, perzsabundát és muffot hord. A muffban egy 0.38-as automata Colt lapul. Az arca csinos, kellemes és mosolygós, akár egy macskáé, amelyik éppen most nyelte le a kanárit. Akár hiszik, akár nem, aznap éjjel Jenny csuda, csuda szép volt. De még mennyire! Jenny okos cicababa. Öt éve került New Yorkba egy connecticuti farmról. Huszonkét éve, nagy reményei és százötven dollár volt minden vagyona. Miután kinyílt a csipája és ferdére taposta a cipője sarkát — az utcán, ahol mint magatok is látjátok, nincs aranyból a kövezet —, rájött, hogy pénze fogyókúrát tart, és a reményei is megkoptak egy kicsit. Ekkor botlott bele Kétszeresbe. Megkapta tőle a magáét, cserébe talált neki Kétszeres egy állást a Green Parrott-ben, egy éjjeli lokálban, amiről tudni való, hogy kiváló hely olyan lányok számára, akik maguk nem olyan kiválók, és nem telt bele hat hónap, hogy Jenny már minden kérdésre tudta a választ. Épp egy évig enyelgett Kétszeressel, amikor Jimmy Pereira, a bárcsászár laposra verte Kétszerest a régi bűnökért. Jenny elhatározta, hogy szeretőt cserél. Összeállt Pereirával, és amire Kétszeres elfelejtette megtanítani, azt Pereira marokszámra pótolta. Szóval jó bőr volt abban az időben. Amit tudott, az egy könyvtárat is megtöltött volna, amit meg nem tudott, az egy hitványabb levélbélyeg alatt is elfér.
