Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - Peter Cheyney: Bosszú chicagói módra
Jenny belökte Kétszeres lakásán az ajtót, és besétált. A vagány csak vigyorgott. — A, isteni, hogy látlak, Jenny — kezdte Kétszeres. — Állati csinos vagy. Mi szél hozott Chicagóba? Jenny leült. — Egy percen belül megtudod, Kétszeres — mondta. Kétszeres töltött neki egy pohár tiszta gint, és a kandalló elé állt, onnan bámulta a nőt, közben a nyakkendőjét babrálta. Jól érezte magát. Hogy el ne felejtsem, Kétszeres azért kapta nevét, mert azt állította, hogy a hölgyek másodszor is visszatérnek hozzá. Ott állt a kandalló előtt, és a régmúlt szép időkről álmodott, mikor még Jen- nyvel élt, és lám, visszatért, nem bírta ki nélküle. Kisvártatva kibökte: — Nos, babám, miben utazol? Jenny felhajtotta az italt, és felpillantott. Kétszeres ügy látta, hogy a nő még most is csinos. — Legfrissebb hírek, Kétszeres — mondta. — Ma mentek rá Pereirára... Kétszeres füttyentett. — Ne beszélj! — csodálkozott. — A koszos patkány. Kiverik a ringből, mi? Folytasd, Jenny. — A nagy helyzet az — kezdte —, hogy ma reggel felcsengetett, és elmondta, hogy este Chicagóba érkezik. Fel kell hajtanom neki egy csendes szobát egy csendes szállóban, ahol még lebonyolíthat egy üzletet, mielőtt elpárologna. Látod, Jimmy helyzete nem irigylésreméltó. Először is, nem várta, hogy bolygatni fogják, mert úgy tudta, hogy mindenkit szépen kinyírt, de másodszor meg eszébe jutott, hogy létezik egykét vagány a környéken, téged is beleértve. Kétszeres, aki szívesen megrúgná a bokáját. Kétszeres bólintott. — Jó, de miért éppen ide tolta a képét? Most Jenny vigyorgott. — Dohányért, Kétszeres — magyarázta. — Lehet, hogy nem hiszed, de egy itteni páncélszekrényben kétszázezer kemény dollárja van. Kétszeres füttyentett, és szaporán gondolkodni kezdett. Jenny folytatja: — Ma reggel Jimmy elmondta nekem a tervét. Amint ideér, úgy hét óra körül, egyenesen a szállóba megy. Ott kell találkoznom vele, ő meg átadja nekem a páncél- szekrény kulcsát. Utána megyek a pénzért. Azután jelt adok, hogy tiszta a levegő, és hogy a szálló környékén senki sem ólálkodik, és akkor usgyi mind a ketten New York felé. — No és? — kérdezte Kétszeres. Jenny nevetett. — Hát itt követte el az első szarvas hibát — mondta vészes hangon. — Túljárok az eszén. A 73-as szobát foglaltam le neki a Mitzler Hotelban, a Grape Streeten. A szoba a hotel hátsó oldalán van, a Barrel Street fasorára néz, annak viszont a Penfold Hotel hátsó pontja van a túloldalán. — Ma este hétkor átmegyek a Mitzlerbe, hogy találkozzunk, és megkapjam a kulcsot. Azt fogja hinni, hogy egyenesen a páncélszekrénybe megyek és hozom a dohányt, csakhogy nem így lesz. Befordulok a sarkon, be a Penfold Hotelba, ott találkozom veled a bárban. Odaadom a szekrény kulcsát. A te dolgod az lesz, hogy taxiba ugorj, a szekrényhez vitesd magad, és megszerezd a táskát a dohánnyal. Amint eltűnsz, én felmászok a harmadik emeletre. — Van ott egy fürdőszoba, az ablak egyenesen a 73-as ablakra néz. Megbeszéltük, hogy ha a dohánnyal visszatértem, a fürdőszoba ablakából fogom jelezni Jimmynek, hogs a levegő tiszta, de nem ezt teszem. Ha megjelenik a 73-as ablakában, én ezzel adom meg neki a jelet. És a muffból előrántotta a 0.38-as Coltot. Kétszeres füttyentett. — Az angyalát, te a fasor fölött, az utcán keresztül fogod lepuffantani! Micsoda ötlet! Micsoda alibi!
